Megengeditek a gyereketek párjának, hogy ugyanannyit legyen nálatok, mint ti voltatok anno egymásnál a párotokkal 18-22 évesen?

Ugyanolyan toleránsak, mint a szüleim? :D

Viccnek is rossz. Hozzánk soha nem jöhetett senki.

Ja de, a vőlegényem, meg a férjem.

Szerencsére nekem nincs gyerekem, mert én sem tűrném, hogy egy vadidegen nálunk lebzseljen.

Minket a húgommal baromi szigorúan fogtak a szüleink, így aztán még illedelmes látogatás is privilégiumnak számított, szülői jelenlét mellett.

Mondjuk külön szoba sem volt, mert 2 szobás lakásban laktunk 4-en, de nekem abban a légkörben kedvem sem lett volna hozzá, még 5 szoba esetén sem.

Így aztán a saját családomban a fiamnak külön szobája + fürdő lett csinálva a lakás másik felén, ahova azt hozott fel akit akart, jószerivel nem is tudtunk róla. Olyasmi soha nem volt, hogy reggeliztetés, vagy - az eszem megáll - mosás a csajra, mert ennyire egyik sem lakhatta be nálunk a terepet...és elsősorban nem miattunk.

Amikor aztán lett neki komoly kapcsolata, aki azóta a felesége is, akkor már a saját lakásában lakott.

De el nem tudnám képzelni, hogy mi lett volna, ha egy 2-3 szobás panelben heti 7 napot ott van egy számunkra idegen. Különösen a férjemet ismerve, aki szeret lezserül, kényelmesen lenni otthon és még a saját rokonai látogatását is unja egy idő után, de jópofát vág hozzá havi 1x.

Nálunk nem volt lakás, de minden hétvégén egymásnál alvás eléggé állandósult 14-15 évesen.

Én a gyermekemnek is hasonló jó, de még jobb élményeket is akarok.