Elvalt szulok gyerekei! Hogy eltetek meg anno, hogy valamelyik szulotok probalt a masik ellen nevelni?

Én 5, a bátyám pedig 9 éves volt amikor a szüleink elváltak. Mi anyukánkhoz szerintem valamivel jobban kötődtünk.

Ahogyan elváltak, mi hárman (anyum, bátyám, én) elköltöztünk. Minden második hétvégén apumnál voltunk. Apum mindig mondta nekünk, hogy menjünk hozzá, mert ott jobb (ház, kert, stb.) és még medencét is venne nekünk.

Kb. egy év után elkezdett rendesen manipulálni, hogy anyukánk milyen rossz, miatta van ez az egész, stb... Még a medencét is megvette. Ez addig ment, amíg tesóm (akkor kb. 11) megutálta anyut és azt mondta, hogy ő visszamegyen apuhoz. Anyukám nem tudott semmit se tenni, így elengedte.

Azután továbbra is úgy ment volna, hogy egy hétvége itt, egy hétvége ott, de a bátyám már nem akart hozzánk jönni, mert hogy anyukánk csak hazudozik, meg ilyenek. Emlékszem, hogy anyum ilyenkor mindig sírt és én meg csak próbáltam őt vigasztalni, hogy egyszer majd úgy is visszajön.

Most, hogy mi már messzibre költöztünk, a bátyám (2 hónap múlva lesz 17) nagyon hiányol minket. Kb. egy éve jött rá, hogy igazából apunk hazudozott, manipulálta őt, stb.... De hozzánk sajnos nem tud jönni (lakni), mert be kell még fejeznie a középsulit, így még két évet ki kell ott bírnia.

13/l

A szüleim szerencsére soha nem csináltak ilyesmit.

Az egyik nagyszülőre volt jellemző, de lepergett rólam. (Nem emlékszem, mikor "jöttem rá", valahogy mindig is tudtam, hogy áskálódik, ahogy visszaemlékszem azokra, amiket mondott, tele volt lenézéssel és rosszindulattal, és ez nem volt másra jellemző a családban.)

7 éves voltam mikor elváltak a szüleim, anyuval maradtunk bátyámmal, de bármikor találkozhattunk apuval, nem volt "kötelező 2 heti látogatás" anyu próbált apu ellen nevelni minket, a bátyámat sikerült is, én jobban szerettem annál aput (sajnos már nem él), hogy amiatt amiket anyu mond ne találkozzak vele, vagy ellene forduljak... apu sose mondott semmi rosszat anyura és anyu állandó piszkálódása miatt, amit apura mondott: apuhoz jobban húztam...

hogy igazak voltak-e amiket mondott: egy kicsi része igen igaz volt, de erre csak sokkal később felnőtt koromban jöttem rá amikor meg már nem volt jelentősége a dolognak és ezek sem olyan szörnyű dolgok, hogy emiatt meg kellett volna szakítani vele a kapcsolatot :)

én is elváltam de tanultam ebből a helyzetből, a lányom soha nem hallott egy rossz szót sem az apjáról, veszekedéseinket lányunk tudta nélkül rendeztük le, de már annak is rég vége... teljesen normálisan tudunk egymással beszélgetni mint két régi ismerős :)

Igen, sajnos tudott befolyásolni. Több mint 20 évig tartott, mire leesett, hogy manipulálva voltam, anyám halála után 3 év kellett még, mire feloldódott a belém nevelt hatása. És TADÁÁÁ, nyertem egy Apát.

Köszönet az értelmes kérdésért.

Az én szüleim nem váltak el (még) de jobb lenne ha végre elválnànak, évek óta megy a veszekedés meg minden, apa válni akar egy ideje de...elég bonyolult, hogy miért nem tette még meg.

Anyum nevelt mindig apum ellen, állandóan szidta őt. Apa nem sokat volt itthon a munkàja miatt, ha itthon volt akkor is dolga volt. Az, hogy állandóan a rosszat hallottam róla meg alig láttam nem tett jót a kapcsolatunknak, utáltam apàmat. Aztán 1-2 éve jöttem rá,hogy apám nem olyan mint hittem. Régen mikor kicsik voltunk ( van egy hugom) még hetente láttuk, most csak kéthavonta jár haza. Anyám miatt kellett neki külföldön munkát vállalnia, mindig elb@ssza a pénzt anya és rengeteg adósságot csinált, ami nem is zavarja. Dolgozni se nagyon akar, évekig volt munkanélküli pedig a rokonunk tök jó munkát tudott volna neki szerezni csak lusta volt megcsinálni az önéletrajzát. Most meg inkább olyan helyen dolgozik ahol szinte emberszámba se veszik és alig keres. Nem igazán takarìt, nem foglalkozik a fontos dolgokkal, állandóan ordibál. Apám emiatt nem is szeret haza járni. Igazából én se szeretek otthon lenni anyám miatt. Apa szeretne itthon lenni, és vállalkozást csinálni végre de anya miatt nem tud pénzt félre tenni. Anya pedig nem támogatja aput a vállalkozásban mert sok pénzbe kerülne, és egyszerűen képtelen felfogni, hogy utánna ez megtérülne bőven.

Apámmal igazából mint kiderült elég sok közös vonásom van, a viselkedésünk is hasonló. Hugom sajnos az anyàmra hasonlít.

És ami a legjobban meglepett, hogy apa szeret minket. Egész eddig abban a tudatban éltem, hogy nem szeret. És nagyon kedves, nem ordibál, türelmes, szeretek vele lenni. Tud bocsánatot kérni és azt mondani, hogy köszönöm. ( tudom furcsa de anyátol sose hallottam ezeket és meglepett mikor apa meg mondta) Apa támogat mindenben, anya viszont nem.

Eléggé fájt mikor ezekre rájöttem, kb az egész gyerekkorom egy nagy átverés volt.

18/l