Miért erőlteti egyes szülő hogy a gyereke kitűnő tanuló legyen vagy jó tanuló? Ha meg beszerez egy rossz jegyet akkor már a világvége van. Ti milyen tanulók voltatok? Mire vittétek?

"Elit gimibe" jártam, világ életemben hozzászoktam a maximalista szülőkhöz és tanárokhoz. Tulajdonképpen sértésnek venném, ha nem várnák el tőlem a jó eredményeket.

Most voltam elsős matek szakon, 4,5-ös átlaggal, mikor találkoztam a volt matek tanárommal, és elmeséltem neki, hogy volt egy!!! hármasom, láttam rajta a csalódottságot. Rosszul is esne, ha ehelyett inkább azt mondaná, hogy matek szakon a kettes is jó jegy...

Szüleim dettó.

mert egy gyerek nem fogja fel, hogy nem másnak tanul, hanem magának. lehetőségeihez mérten szerintem elvárható, hogy kihozza a maximumot, mert az ő élete lesz majd. mi 3an vagyunk tesók, tőlem megkövetelték az ötöst, öcsémtől nem, mert ő mindig problémás volt, ha végigülte az órát baj nélkül már örültek anyuék.

manapság minden erről szól. nem érdekel senkit mennyire vagy értelmes, ha nincs elég pontod, nem vagy elég jó. sok tehetségtelen kap diplomát, aztán kettőt sem tud szólni, de neki papírja van, ami sok helyen jelentkezési feltétel. csak azért, mert pár rosszabb tanuló is többre vitte ez még nem azt jelenti, hogy jajj minek tanulni.

sajnos van ilyen a családomban, 2 tehetséges lánytesó(egyikőjük eszméletlen rajztehetség, másikójuk kiváló németből és úgy általában nyelvekből). az anyjuktól mást se hallottak, mint hogy minek tanulni, marhaság. mindketten egy kocsmában pincérek, ahol részegek taperolják a hátsójukat. nem olyan régen végeztem azét én az iskolát és lássuk be, a követelmények a béka segge alatt vannak. azért annak a teljesítése elvárható.

Kedves 20:33 és 21:09.

Szerencsések vagytok, h meg tudtatok felelni az elvárásoknak, és nem lettetek a kitűnőért cserébe idegroncsok. Én elit általánosba jártam, és nem egy osztálytársam volt kitűnő, mind a 8 évben, mert a szüleik megkövetelték tőlük. Pontosan 3 ilyen gyerek volt az osztályban, csak az egyik elment 6 osztályos gimibe. De nem is ez a lényeg, hanem h a másik két lányból az egyik minden dolgozat előtt és után annyira stresszelt, h nem egyszer elájult, aztán ha véletlenül 4 est kapott, vagy a tanár kihívta felelni, és nem tudta az anyagot, akkor elkezdett bőgni. Most, egy nagyon erős gimiben tanul, és folyamatosan idegrohamai meg sírógörcsei vannak. A másik lánynak nem voltak ilyen bajai, de neki meg megmondták a szülei, h csak érettségi után lehet barátja, mert a tanulás a legfontosabb. De ő meg közben szerelmes lett egy srácba a suliból, és úgy jártak több mint fél évig, h már mindenki tudta az osztályból, még a szülők is, csak a sajátjai nem. Na mind1 annyit akartam kihozni ebből, h szerencsések vagytok, h bírtátok a strapát.

A kérdésre válaszolva pedig szerintem a szülők meg akarnak felelni az elvárásoknak, ahogy már előttem írta valaki, vagy ezt látták otthon, velük is így bántak a szüleik, vagy egyszerűen szeretnek dicsekedni, h az ő gyerekük akkor is kitűnő mindenből, ha bele döglik is. Az meg, h a gyerek nem gép, ami mindig maximális teljesítményen pörög, eszükbe sem jut.

Na, nálam tipikusan teljesítményorientált szülők voltak-mondjuk ez sem igaz, mert öcsémnek mindent megengedtek, nekem meg kitűnőnek kellett lennem ahhoz, hogy ne veszekedjenek velem... öcsém egy tetves sulibajnokságon kivédett labdáért olyan dicséretet kapott, mint én országos versenyeredményért soha... öcsém simán hozott haza karót németből meg magyarból, mer' nem tanult, és akkor sem ordították le úgy a fejét, mint nekem egy fizika hármasért... ja, és érettséginél öcsémnek azt mondták, hogy nem baj, ha kettessel megy át, büszkék lesznek rá. Én meg a sok gürizés közben kimentem tíz percre inni vmit és átlapozni egy újságot, akkor már jött az, hogy mennyire lazán veszem a tanulást, és mennyire egy nagy nulla vagyok, amiért nem tanulok. Most is megy ez, mióta egyetemre járunk, csak azóta nem ennyire nyílt, amióta volt egy kisebb idegösszeomlásom (törtem-zúztam...). És nem, nem vált hasznomra. Még ha nem is mutatták, mki elkönyvelt strébernek, nincsenek kapcsolataim az osztályomból (elvagyok velük, ha összefutunk, de eljárni nem is engedtek el 14 éves korig egyáltalán pl. ...)... görcsösen meg akarok felelni az embereknek, nem merek ellentmondani senkinek (a szülői nevelés az volt, hogy tök mindegy, hogy nekem volt-e igazam, vagy nem, bocsánatot kell kérnem a szüleimtől egy vita után cska mert ők a szüleim...), nem volt elég szabaidőm, belecsömörlöttem tanulásba (főleg órákat tanulni vmi olyanra, amihez nem értek és nem is érdekel), üresnek és kiégettnek érzem magam... tehát rohadtul nem érte meg.

És minden leendő szülőnek azt tanácsolom, hogy oké, hogy ne hagyják elkallódni a gyereket, de ha vmi tényleg érdekli, akkor a többiből ne várják el a full ötöst, mert a gyereknek a lelki egyensúlya sínyli meg az egészet utána...

21/l