Miért erőlteti egyes szülő hogy a gyereke kitűnő tanuló legyen vagy jó tanuló? Ha meg beszerez egy rossz jegyet akkor már a világvége van. Ti milyen tanulók voltatok? Mire vittétek?

Én sem értettem sose az ilyet. Tőlem mindig annyit vártak el, hogy amiből szemmel láthatóan jó vagyok, abból lustaság miatt ne kapjak rossz jegyeket (pl. angol, magyar), amihez pusztán le kell ülni tanulni, azokból legalább 4-es legyek, még ha annyira nem is szeretem (töri, földrajz), ami meg nem megy annyira, abból tegyem meg, ami tőlem telik (matek, fizika, kémia), azaz a hármas legyen meg. Mármint ezt az általános iskolára értem, az utolsó háromból azzal is beérték gimiben, hogy ne bukjak meg. De ha bármiből becsúszott egy rosszabb jegy, nem volt belőle égzengés, csak megkérdezték, hogy tényleg megtettem-e mindent, amit lehetett, tanultam-e annyit, amennyit kellett. Meg hogy ha többet tanulok, nem lett volna esetleg jobb.

Sosem voltam az a kimondottan jó tanuló, abból voltam jó, ami érdekelt, amit szerettem.

Volt pár olyan osztálytársam, aki sírva fakadt, ha négyest kapott. Én sosem értettem, hogy miért, hiszen a négyes az ugye a "jó", az ötös a "jeles". Ha valami "jó", akkor az egy szülőnek miért nem elég jó? Nyilván meg lehet tanulni mindent ötösre, de azért azt el kéne fogadni, hogy nem lehet mindenki mindenből annyira szuper, és azt sem lehet elvárni, hogy egy gyerek egész álló nap tanuljon. Tanulja meg azt teljes gőzzel, amiben tehetséges, a többit meg annyira, amennyire muszáj (most nem a kettesre gondolok, hanem mondjuk hármasra vagy négyesre, mikor hogy sikerül), úgyis később olyan szakmát fog választani, ami az érdeklődésének és a képességeinek megfelel.

20:15-ös vagyok!

Nem azért írtam,mert "bűszke"vagyok a kettesemre ..hanem azért ...,hogy ne gondolja azt ,a kedves kérdező hogy világvégét jelent egy rossz jegy!!Kemény munkával....előbbre jutunk!

Hogy a szavaiddal éljek, nekem erőltették a szüleim, hogy tanuljak, arra neveltek, hogy mindig a maximumot hozzam ki magamból a körülményekhez képest. Mindig jól tanultam, de nem csak a szüleim miatt. Voltak tantárgyak amik kifejezetten érdekeltek, pl. biosz, földrajz, történelem, irodalom, stb. Ezeket azért tanultam, mert érdekeltek, a többit azért, mert hátha megszeretem. Hova jutottam? Példásan végeztem a középsuliban, jeles érettségit tettem, az ország egyik legnevesebb egyetemén tanulok, mellette dolgozom, ahol amellett, hogy nemrégen léptettek elő, szintén hasznát veszem mindennek, amit tanultam eddig. Boldog párkapcsolatban is élek, tehát nincs okom panaszkodni. Mindenkinek ennyi sikert és boldogságot kívánok!

Összegezve pedig: jól tettem, hogy hallgattam a szüleimre, igazuk volt. Ha nem hallgatok rájuk, most sehol sem lennék.

Szerintem a gyerek képeségeihez mérten kell elvárni az eedmény van olyan gyerek akitől el lehet várni csak négyes ötösöket mert nagyon okos és van olyan gyerek is akit a hármasért is meg kell dícsérni( pl matek mert ezért is keményen megdolgozott)

Nekem van egy barátnőm akinek az anyukája csak ötöst vár el és már egy négyesért is leszidja a gyereket a lány szinte egész nap tanul úgy megakar felelni az amyukájának.

Nekem sosem eröltették, de gyerekkoromban úgy neveltek, hogy a saját magam elvárásaimnak megfelelően tanuljak és teljesítsek. Alsós korom után nem voltam sose kitűnő, utána mindig a lényeget tanultam meg, sose a rizsát, és így szinte mindig 4,5 fölött volt az átlagom, csak egyszer volt hármasom (valahova tényleg magolni kellett volna, azt meg sose tettem meg). Viszont rengeteget olvastam, sokat tanultam sulin kívül, mert többet akartam tudni. Iskolán kívüli diákcsoportok munkájában vettem részt, mindenféle szakkörökre jártam, mert érdekeltek. Később főiskolára mentem, ott is gyakorlatilag megtanultam azt, ami fontos volt, ami meg nem, arra meg csak annyit, amennyit érdemelt.

Most gyakorlatilag az egyik legnagyobb multinál egy vezetőképző programban veszek részt, mint pályakezdő, az átlag kezdőfizetésnél messze jobb fizetésért. Jövőm van, minden csak azon múlik, hogy mennyit teszek meg ÉN a jövőmért.

Teljesítmény kényszer van. Nem csak a gyerek, hanem a szülő felé is. Ha nem kitűnő a gyereked, akkor rossz szülő vagy. Mert azért nem kitűnő, mert otthon nem foglalkozol vele. Mindenki maximumot vár. Ha ötévesen nem beszél a gyerek legalább egy nyelvet az anyanyelvén kívül, akkor el van hanyagolva. Ha nem szeret rajzolni, szintén elhanyagolt, mert biztos, nem adnak neki ceruzát. Az nem számít, ha másban ügyes. A mai világ kiélezett arra, hogy kit miért lehet megszólni. Na meg képmutató is rendesen . Mindenfelől ömlik a szenny, másfelől a gyerek ha le hülyézi a másikat már neveletlen.

Én egy valóban elhanyagolt gyerek voltam. Akkor tudták a szüleim, hogy hogy tanulok, ha a tanár kijött megbeszélni, hogy bukni fogok. Meghallgatták és ennyi. Azt mondták, magamnak tanulok. És én nem tanultam. Már elsőben sem kellett, sokszor bemenni sem mentem. Másodikban már tele voltam igazolatlanokkal.(általánosban) Csak felnőttként tanultam tovább, virágkötő lettem. Gyerekeimnek viszont már kell tanulniuk. Elvárom, hogy amit tudnak, azt hozzák ki magukból. Ám ha valakinek a nyelvtan nem megy csak hármasra, az nem baj. Viszont a matekot kirázza a kisujjából, irodalmat meg nagyon szereti és ezért jól megy. Mellette, ha van kedve, járhat szakkörökre. DE! Ő dönti el, hogy akar-e járni és ha igen akkor hova jár. Ám ha elkezdte az évet, elvárom, hogy befejezze. Aztán ha nincs kedve, nem megy tovább. S úgy tűnik a gyerekeimnek jó így. Ha felnőnek kiderül, hogy jól csinálom-e.