Ezek közül kinek vagy köze a magánéletemhez? Azaz(szex, iszom-e, cigizek-e, hogyan élek)

Semmi közük hozzá szerintem. 22 évesen főleg nem.

Az erőszakos kiabálás nem elfogadható és egy felnőtt embernek szerencsére senkitől nem kötelező ezt elviselni. Az, hogy a családtagjaim, vagy bármilyen más szeretteim aggodalmukat fejezik ki, ha aggódnak értem valamiért, az normális. Addig, ameddig el tudják fogadni, hogy végső soron ez az én döntésem - ha halálra iszom magam, az is, bármennyire szomorú.

Szerintem ez attól függ, hogy kivel, milyen a viszonyod

Ehhek kapcsolódóan olvastam nemrégiben: "a beszívott füst magánügy, de a kifújt füst közügy".

Amúgy meg minden szenvedélybeteg elvesz a közös egészségügytől, tehát igenis köze van hozzá mindenkinek. Ha magánegészségügy lenne akkor felőlem mindenki mérgezze magát.

szerintem ezekhez senkinek semmi köze.

#7: Alapjáraton részben jogos, amit mondasz, viszont azt muszáj hozzátenni, hogy sok ember önhibáján kívül lesz szenvedélybeteg, vagy olyan körülmények viszik erre az útra, amiben ha nem is 0, de kevés ráhatása volt. Bizonyított, hogy az alkoholizmus és más szenvedélybetegségek kialakulását erősen befolyásolják genetikai faktorok is, továbbá a legtöbb mentális betegség ilyen módon talál levezetésre. És mivel ebben az országban a pszichológiai, pszichiátriai segítségnyújtás - főleg kamaszkorban kb. a 0-val egyenlő, ezek az emberek ahhoz a segítséghez nyúlnak, ami elérhető számukra - alkohol, drogok, cigi - mert bár orvosi segítségre lenne szükségük, de ahhoz nem jutnak hozzá, és még csak képzést sem kapnak a gyerekek az iskolában, hogy az ilyen típusú problémákat hogyan lehet kevésbé káros módon kezelni. És ők is fizetik az adót, nekik is járt volna a segítség - na persze nem 40 év függőség után, hanem abban az életfázisban, amikor ez az egész probléma elkezdődött, illetve ideális esetben még az előtt.

általában senkinek semmihez nincs köze. azt csinálsz az életeddel amit csak akarsz. akkor esetleg beleszólhatnának ha az ő pénzűkön iszol és cigizel.