Ezt most miért kellett? Ennyit számítok?

Van egy ismerős srác, aki jó messzire került kórházba. Terveztem, hogy meglátogatom valahogy, de ahhoz, hogy ne menjen rá az egész nap, autóval kellett volna mennem, viszont nincs pénzem most ennyit tankolni. Kérdeztem az apukáját, hogy ő mennyit szokott tankolni, amikor a fiához megy, azt mondta, óóó, csak fél tank megy el, hát kösz. Ennyi most nincs. Vonat nagyon rosszul jár, busz nincs is, csak olyan átszállásokkal, hogy ahhoz ott kellene aludni valahol a váróteremben, nekem meg igyekeznem kell az itthoni dolgaimmal is, mert pénteken elutazom. A srácnak ráadásul jövő héten lesz a szülinapja, amikor én már nem vagyok itthon, és terveztem, hogy ha bejutnék hozzá valahogy, akkor vinnék tortát, némi ajándékot, fel is köszönteném, hátha örülne. Utólag már nem tudom felköszönteni, mert októberben jövök haza, akkor már hova köszöntsem.

Tehát megkérdeztem az apukáját, hogy mikor megy be a fiához, mert ő autóval jár be, és hogy nagy gond lenne-e, ha bekéredzkednék hátra. Azt mondta, hogy végülis nem, ha már úgyis megy, beülhetek, és ő csütörtökön megy. Na mondom, príma, tökjó, megköszöntem és akkor csütörtök.

Már kezdtem szervezni, pont ma akartam menni tortát rendelni, ajándékot nézni, meg mindenféle apróságot, amit a srác telefonon kért tőlem, hogy ha már megyek, akkor vigyek be neki.

Erre tegnap este jön a telefon a sráctól, hogy megyek-e holnap. Mondom, milyen holnap, csütörtök, nem? Hát én nem tudom? Az apukája holnap (azaz ma) fog jönni. Nem, nem tudom. Olyan késő este volt már, hogy fel se tudtam hívni, hogy mi van. Nekem nem szólt, az biztos. Gondoltam, majd ma reggel felhívom az apukáját, hogy mi van. No, hát nem lehetett megelőzni, már reggel nyolckor jött a telefon, hogy 1 óra múlva (!!!) indul, akarok-e menni vagy nem. Miajóég, hát nem csütörtök volt megbeszélve? Hogy kapjam össze a dolgokat 1 óra alatt? Mondtam, hogy a tortát még ma akartam megrendelni, de ha a tescoba vágtázok el valami egyentortáért (egyedit szerettem volna, mert kerek évfordulója van, meg mindent, ami rá jellemző, nemcsak összecsapni), ahhoz sem elég hirtelen 1 óra, nekem ez szépen be volt tervezve, hogy mikor mit csinálok, és mibe telt volt tegnap közölni, hogy ma van az indulás, mindjárt több dolgot tudok elintézni. Na erre elkezdett kiabálni a telefonba, felemelte a hangját, hogy mit képzelek, és így ennek semmi értelme, szóljak egy félórán belül, hogy megyek-e (nagyon jól tudja, hogy így nem tudok menni), mert ő aztán már a héten nem megy (azt is nagyon jól tudja, hogy elutazom), vagy oldjam meg EGYEDÜL. Éppen most indul, 9 óra van.

Nem értem, hogy mi van, talán az cseszhette a csőrét, hogy úgymond nem a saját pénzemen mentem volna be a fiához? Na de minek mentünk volna 2 autóval, ha már ő úgyis megy? Én se kértem pénzt, ha ők jöttek velem vhova.

Szóval ez a kocsi már elment, a szülinapnak lőttek. Ennyit ért. Csak szegény srácot sajnálom, aki még ki tudja, meddig kórházban lesz, és a születésnapját is ott tölti.

24/L