Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Lehet a vallas jo manko, tamasz, de amikor ilyen szinten korlatol az mar reg rossz.

Nem a satan miatt lettel beteg. Szerintem a satant az emberek talaltak ki, pont ezert, hogy rafoghassanak dolgokat, amikkel nem tudnak mit kezdeni, vagy nem ertik vagy csak nem akarnak erte felelosseget vallalni.

Az emberek tudnak csak gonoszak lenni.

Remelem, hogy valahogy rátalász a boldogságra.

Bele kell törődni, sajnálom, ez van. A többi rokkant vagy fogyatékos ember sem jön fel ide ilyen megválaszolhatatlan kérdésekkel sajnáltatni magukat.

Szerinted mi tehetünk róla, hogy neked ilyen problémáid vannak, vagy honnan tudjuk?

Sajnàlom, hogy az előttem szólók nem tudtak normàlisan vàlaszolni a kérdésedre. Én most nem szeretném részletezni az én életem, de nekem példàul anya skizofrén, apa meg aspsrger szindrómàs, ezeket orvos mondta. Anya olyan àllapontban van, hogy évek óta speciàlis intézményben él, apu még nem, de neki meg tavasszal agydaganata lett, a fél szemére nem làt. Évekkel ezelőtt a végrehajtó elvitte a hàzunkat, a szüleim el is voltak vàlva. Van egy testvérem, de abszolút nem érdekli a sorsom, sőt, még ki is semmizett, kihúzta anyu alól is a maradék pénzt. Tönkretették a gyerekkorom, a vàlàs, meg anyu mindenféle alkoholista pasijai, az volt az első célom az életben, hogy elmenjek, önàlló legyek. Kifizettem màr hàrom hitelemet, még annyi visszavan... Ezek a pénzek azért kellettek, hogy egyedül is meg tudjak élni. Tizenévesen diàkmunkàztam, aztàn azóta mindig. Elvégeztem önerőből egy főiskolàt, most meg egy egyetemet. Van pàrom.

Tudod, 28 éves leszek idén... Sokàig a csalàdot, a szüleimet hibàztattam, hogy mindent tönkretettek, meg lehúztak körülöttem... A mai napig a fizetésemből fizetnem kell anyu ellàtàsàt, mert kevés a nyugdíja, amíg él... Apu is lerobbant, őt sem hagyhatom cserben.

Tudom, milyen érzés marhàra szenvedni, milyen, mikor minden nap az életedből egy rakàs sz.r. De mondok valamit! Ha màr itt vagy, akkor itt vagy. Ugyanannyi jogod van élni, mint mindenki màsnak. Hozd ki magadból inkàbb a legjobbat és a legtöbbet. Kezdj el élni, és örülni a legkisebb dolgoknak, ha kell, a napsütésnek, hogy zöld a fű, viràgoznak a fàk... Adjon erőt meg kitartàst az, hogy magadért csinàlsz mindent. Egy ponton túl ne legyél màr a körülményeid àldozata. Egy ideig mondhatja az ember, hogy mindent màs rontott el az életében, de nincs elrendelve senki sorsa. Igenis lehet sz.rból vàrat építeni, csak akarni kell. A kérdés csak annyi, hogy akarod? Itt az én példàm... Én is megcsinàltam, egyedül! És élek!!