Hogyan tudom feldolgozni, hogy meghalt édesapám?

Tényleg közhely, de az idő majd segít. De addig pokoli rossz lesz. Az én nagymamám is rákos volt, ötvenegynéhány évesen halt meg, három éve. Hordtuk kemora, aztán utána kapott egy erősebbet. Rá 4-5 napra meghalt. Nem bírta. És nemcsak ő volt így, ezt később tudtuk meg. Nekem is nehéz volt feldolgozni, de anyának még nehezebb. A temetésen anyukám majdnem összeesett a fájdalomtól, mindig sírt itthon is, és hónapokig nem tudott aludni, csak altatóval. Mindig a mamával álmodott. Amíg nem engedte elmenni, addig nem tudott helyrejönni. Amikor kimegyünk a sírjához, mindig szomorú leszek, de a legrosszabb az, hogy látom anyut szenvedni.

Az meg undorító, hogy azt mondják egyesek, hogy isten próbatétele. Nem láthatta felnőni az unokáit, nem mesélhette senkinek, hogy milyen büszke rájuk. Amióta ő nincs, nincsen aki összefogja a családot. Szigorú asszony volt, de senkinek nem ártott. És nekem erre senki ne mondja, hogy odafentről lát minket, mert ha így is van, akkor sincs itt, ahol szeretik. És ha isten olyan végtelenül jó lenne, akkor nem engedné szenvedni az embereket. 8 évig hittanra jártam, ezalatt sikerült elérni, hogy ne higgyek. A keresztény a legképmutatóbb vallás a világon.

Hát sztem kezdj valamit az élettel! valami újba fogj bele, amikor úgy érted, hogy már elég erős vagy. Mozdulj ki, szakadj ki a környezetből, egy ideig kerülj midnekit aki épp gyászolja. Lásd meg újra a szépet az életben. Vedd észre hogy ezután is megy tovább.

Ez most csak úgy elméletben jött nekem, mert mikor másféléve az én nagyim meghalt én elég jól viseltem. Talán mert egy hétig haldoklott és azalatt én már bele is törődtem, még élt mikor én már gyászoltam:S ez így elég fura, de túllépte, rajta pedig nagyon szerettem őt kicsikoromban rendegetget voltam velük. Először persze nehéz volt, de ha arra gondolok h kicsiként már attól is sírtam ha scak rágondoltam, h egyszer meghalnak, ahhoz képest tényleg meglepően jól türtem. Pedig szörnyű halála volt. Nem értem miért kellett ennyit szenvednie.

Ami még fontos h engedd el! Endedd hogy átlépjen ebből a világból máshová, mert ott jó lesz neki. Ha folyton vissza akarod kapi azzal itt tartod.

Egyébként én masszív ateista vagyok szóval nem is hibázatatom Istent semmiért (mivel ne is hsizek benne). mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy tényleg legyen egy értelem a világban, ami nem tökéletlen, aki tiszta jóság és ennyire egyszínű, mint amilyennek sinetn ábrázolják. mellesleg nem is tiszta jóság... N etöpregj azon hogy az orvosok miért ilyneek. Esetleg jól beolvashatsz nekik hogy megnyugodj. Mellesleg én máig s etudom h nagymamám miért halt meg mert apám és nagyapám is mást mond és nagyapám szerint orvosi hiba, téves diagnózis.

1. Szerencsés vagy, hogy jóban voltál édesapáddal. Engem az enyém nem értékel, így nem is tudunk jóban lenni.

2. Őszinte részvétem.

3. Minden okkal történik, a halál is. Gondolj arra, apukád mennyit szenvedett a betegsége vagy akár a sok gyógyszer miatt. Gondolj arra, hogy most már nem szenved ezektől ott, ahova került.

4. Az egészségügy is vegyes, igen, tényleg vannak helyek, sajnos, ahol nem sokat foglalkoznak a beteggel, követnek el hibát, ez az ő hibájuk és felelőtlenségük. Ezért nagyon meg kell gondolni, ki hova megy, kire bízza rá az egészségét. Ha tehetitek, hasonló esetben nagyon alaposan nézzetek körül, hogy a lehető legjobb ellátást kapjátok vagy ti vagy szeretteitek.

6. Édesapád nagyon szerencsés, hogy kapott donort, hálás lehetsz még így is, mert nagyon sokan állnak évekig várólistán. És az életkor előrehaladtával egyre nehezebb találni olyat, amit a szervezet nem dob ki.

És 7. A fél világ hisz Istenben, a fél világ tagadja. Az egyik fél biztosan téved. Ha a hívők tévednek, sose derül ki, hogy tévedtek, nem tudatosul, de ha a tagadók tévednek, bennük akkor is tudatosul a tévedésük, függetlenül attól, tehetnek-e róla, vagy sem.

Velem is sok tragédia történt, sokan mondták már, csodálják, hogy még mindig bírom, ők nem bírták volna, mégis úgy érzem, Isten van, és a bajok ellenére is mögöttem áll és segít.

Nem, nem rossz, aki nem hisz, bizonyítékot úgyse tudok felmutatni, legfeljebb azt, hogy még mindig élek, és még mindig ép elmével, de ez úgyse bizonyíték értékű egy idegennek, aki nem tudja, mi mindent éltem át. De bizonyítani az ellenkezőjét se tudja senki. Szóval nem kell emiatt vitázni, mert az semmi jóra nem vezet, és (amennyiben a hívőknek van igaza, hogy létezik) Isten se nézi jó szemmel.