Az én dolgom szólni, hogy a sógornom gyereke neveletlen?

A feleségem novéréék kb 200 km-re laknak tolünk. Férj, feleség (a sógornom) és a 6 éves kisfiuk, Zsolti.

Zsoltit nagyon szeret(t)em, mert egy okos és jóindulatú, eleven kissrác, de mostanában kezdem nagyon nem csípni.

Köszönni nem tud. Ha hozzánk eljönnek és találkoznak az én rokonaimmal is (apám, testvéremék, mivel többgenerációsan lakunk) rájuk sem néz, csak berohan.

Ha mi megyünk látogatóba, akkor köszönés helyett azt kérdezi elsoe, hogy mit hoztunk neki.

Ha ok jönnek hozzám, hiába veszek neki egy csomó ajándékot, azokat nem köszöni meg, csak azt mondja, hogy jó. Volt már, hogy megkérdeztem: "Köszönöd szépen?" erre az mondta, hogy igen, de ennyi.

Turkál az autómodellgyujteményemben és elkér egy csomó kiasautót. Olyat is, ami nem játék, gyujteményi darab. És ezt annak ellenére teszi, hogy mindig veszek is neki ajándékba kisautót.

A páromnak hiába mondom (nekünk még nincs gyerek) o azzal ráz le, hogy "kisgyerek" és aranyos. De nekem nem aranyos az, hogy amolyan kis nagyképu követelodzos kis bunkó kezd lenni. Régen olyan jófej kiskölyök volt, mára meg egy vadóc, modortalan, neveletlen, önzo kis bunkó.

Hiába kicsi, nem tudok mást mondani. A kérdésem csak annyi, hogy most én szóljak? Az én dolgom ezt észrevételezni? Nem a szülok dolga lenne? Vagy a párom mondhatná a testvérének, hogy kicsit figyeljenek a srácra, mert kezd elkanászodni.

Én nem vagyok önzo és felnottként teljesen átérzem a gyerekek lelkesedését stb. De emlékszem arra, hogy amikor én voltam ebben a korban én SOHA nem turkáltam egyetlen vendéglátónk cuccai között és mindig köszöntem és megköszöntem, ha kaptam valamit.