Miért tőrténik ez velünk állandóan? (már belefáradtam és kivagyok idegileg)

A párommal hamar összeköltöztünk,de eddig csak szülőknél laktunk.Már lassan 1 éve nálunk lakunk(vidéken),de szeretnénk Pestre költözni ideiglenesen, albérletbe.(mindketten ott dolgozunk, illetve a párom Pesti és ott él 22 évig).Hónapokig a szüleim nem akartak elengedni az anyagiak miatt.Mi nem keresünk,mert ha keresünk albit akkor olyat valahogy nem találunk, viszont az élet valahogy úgy hozza h. mindig az ölünkbe esik vmilyen ajánlat, ami pont megfelel nekünk, anyagilag is és kinézetre is(nincsenek nagy igényeink),de mire már beköltöznénk,addigra jön valami bukkanó, pl. volt 1 ami az lett volna h. a bérbeadó kért volna kulcsot, a mostani pedig az utolsó pillanatban kért kaukciót(csak nem tudjuk mire fel,mert ismerős, a ház totál le van lakva, festés kell,fürdő megcsinálása,konektorok kicserélése, zár megjavítása, + bútorcsere.Gáztűzhely-mosógép- hűtő amúgy sincs.)Nem értem miért történik ez velünk.Már kezdem börtönben érezni magam, amiből nincs kiút.Miért ad az élet egy jó lehetőséget és mire már beleélnénk magunkat+már a kezünkben érezzük, egyből elveszi.Sajnos mióta nálunk lakunk olyan mintha kiszaladna apénz a kezünkből+ a párom feszültebb is, többet kell utaznia,a barátait sem látja és nálunk vidéken unalom van.Amikro pesten laktunk sokkal jobb volt,de most olyan mintha az élet nem akarná h. újra élvezzük ezt addig amíg tényleg nem lesz gyerekünk és csak ismerkednénk a közös élettel szülők nélkül.