Mamahotel vagy albérlet? Előnyök, hátrányok?

Mindkettőt kitapasztaltam, mérlegelni kell. Én azért vagyok albérletben, mert egyrészt nem egyedül fizetem, másrészt már van fizetésem, így nem kell anyáéktól kérnem semmit. Igen, sajnálom azt az évi 1 millió Ft-ot, ami emiatt albérletre megy, de ezerszer kényelmesebb így, függetlenebbek vagyunk, és nem kell 5 másik emberhez alkalmazkodni. Alkalmazkodtam én, mindenki tud, ha akar, de hosszú távon elég idegesítő tud lenni, nemcsak nekem, de amikor már visszahallom barátomék családjától, hogy ,,na már megint itt van, megint elfoglalta a helyem" stb. Senkinek nem könnyű az online rendszer és mindenkiből képes kihozni a kisördögöt.

A másik fontos érv, hogy barátomék szülei anno 8 évig laktak a nagyszülőknél, 3 gyerekkel, egy kis Kádár-kockában, hogy saját házat tudhassanak építeni maguknak (amiben biztos vagyok, hogy még így is segítettek a nagyszülők, hogy ne kelljen hitelt felvenni), és rá is ment a házasságuk. Én ezt nem akarom.

Nagyon szomorú a mai világ, ha körbenézünk, mert ez valahol egyáltalán nem normális, hogy 2 fiatal felnőtt, akik becsületesen dolgoznak, az átlag fizetésből ne tudjanak maguknak pár éven belül házat venni, csak szülői segítséggel vagy/és hitelből. Szerintem szándékosan szegénységben és eladósodásban tartják a kis embereket...A lényeg a lényeg, hogy aki úgy dönt, hogy otthon marad, mert muszáj, vagy mert nem túl irányítóak/rosszindulatúak a szülei, maradjon.

(Kiszámoltam, hogy albérletben lakva 2-2,5 évvel tovább tart a kívánt összeget ketten összegyűjtenünk, mintha otthon laknánk. Nekem ér annyit ez a várakozás.)

En sokaig a szulokkel laktam mert nem kerestem annyit hogy alberlet kifizetese utan maradjon penz a megelheteste es nem so volt stabil munkam.

Alberletben is voltam mert megnosultem, kikoltoztem kulfoldre es nem volt mas valaszrasom. Ha anyamek is itt laknanak akkor inkabb veluk laktam volna alberlet helyett mert sok penzunk elment berlesre es nem is kerestunk sokat.

Ha van hely a mamahotelben akkor irany a mamahotel.

Van egy nagyon jó cimborám. A munkája - utazásszervezés, idegenvezetés - miatt eleve keveset volt otthon, és amúgy is marha jó a viszonya a szüleivel. Olyannyira, hogy volt olyan, hogy simán elmentek a szülők színházba, moziba amikor a srác csajt vitt haza. Ez simán lehetővé tette, hogy közel 30 évesen a srác még egy panellakásban lakjon a szülőkkel.

Az eredmény: úgy 29 évesen gondolt egyet, és úgy gondolta, eljött az idő. A spórolt pénzéből, amit nem költött el albérletre, vett magának egy lakást Kőbányán garázzsal és agy autót. Természetesen ezt nem a mai lakásárakkal kell elképzelni, de akkor is szembeötlő.

Végső soron most úgy él a srác, hogy nemrég építettek egy új házat a feleségével, aminek a legnagyobb részét kifutotta a lakás ára. A Covid idején elveszítette az állását, de igazából belefért, most vállalkozik. Mindez nem jöhetett volna létre a mamahotel hozzájárulása nélkül.

Én nem hívom mamahotelnek ha valaki úgy tartja el magát hogy belead a költségekbe, fizeti a rá eső rész a számából is. Albérlet pénzt nyilván még nem kér egy szülő.

De sokan nem fizetnek számlát hanem csak még eszik magukra a ruhát, bevásárolni párszor, ennyi. Azt nyugodtan lehet mamahitelnek hívni, mert félig még mindig a szülő tartja el.

Tehát abból higy a szülői házban lakik valaki én abból még nem vonok le egyből negatív következtetést, bár az igaz hogy kevés privátszférája van az embernek amit egy bizonyos kor után egészségtelennek tartok, mert sokan annyira a szülők befolyása alatt állnak hogy nem alakítják a saját tervük szerint a dolgaikat.