Mit csináljak? Milyen szülő az ilyen? (a többi lent, kicsit hosszúra sikeredett)

Nem vagyok valami jó tanuló, de mindig próbálom magamból kihozni a legjobbat ami nálam kb. 3,5-3,6os átlag. Ebben az évben sajnos megbuktam matekból. Készülök a pótvizsgára, minden nap 1-2 órát tanulok rá. Egész nyáron összesen négyszer kéredzkedtem el, hogy találkozhassak a barátaimmal. Nem kell rosszra gondolni, nem iszunk, nem járunk diszkóba meg ilyenek és négyünk közül is csak kettő cigizik, de ők már évek óta. Tegnap is menni szerettem volna, mentünk volna múzeumba mert van egy kiállítás ami érdekel minket. Apám ezt úgy fogta fel, mintha azt kérdeztem volna, hogy elmehetek-e belőni magam. Azt mondta, hogy most már elég volt. A legutóbbi tali volt a legutolsó ebben az évben. Majd ha felmutatok valamit, akkor mehetek. Hiába mondtam neki, hogy tényleg ez az utolsó, jövő héten pótvizsga, szóval utána tovább készülök rá. Ekkor elkezdett kiabálni, hogy persze nekem minden előrébb való mint a tanulás. Nem látja, hogy én tanulok is?? Sőt néha még őt is megkértem, hogy segítsen. Azzal zárta le a vitát, hogy majd ha leérettségiztem (hogyha sikerül a vizsga ebben az évben) akkor felőle oda és akkor megyek ahova akarok. És ezt nála tényleg szó szerint kell venni. Tavaly félévben sajnos csak 2,6os átlagot sikerült összehoznom, akkor is eltiltott mindentől. Amikor az egyik osztálytársam átjött segíteni tanulni az év végi nagy dogákra akkor is kb. 2 óra múlva lehívott és mondta, hogy most már zavarjam haza, mert ha nem akkor ő fogja. Ez olyan rossz! Mert én ráadásul (szerintem pont ettől) eléggé zárkózott vagyok, de akiket tényleg a barátaimnak mondhatok velük teljesen nyitott vagyok, és számíthatok rájuk bármi van.

A volt barátnőmmel is apám miatt lett vége egy 8 hónapos kapcsolatnak. Már 18 vagyok, elmennék itthonról, lenne hely, de apám ezt sem engedné. Osztáy kirándulás helyett nagy nehezen elengedett egy barátommal 3 napra a Balatonra, de ott megbetegedtem és felhívtam, hogy majd csak két nap múlva megyek haza. Ekkor megvádolt azzal, hogy biztos olyan részeg vagyok minden nap, hogy nem tudok haza mászni. Ezt külön kikértem magamnak, nem iszok alkoholt,egyszerűen nem bírom már a szagát sem. Szóval a Balaton 6 óra vonat út onnan ahol lakunk és nem szerettem volna hányingerrel és lázasan vonatozni ennyit. De ezt ő nem volt képes felfogni. Másnap este beállított, hogy szedjem össze a cuccaimat, be a kocsiba és megyünk haza. Nem volt erőm tiltakozni ellene. Aztán hazafelé többször is meg kellett állni, mert nagyon rosszul lettem, hánytam majdnem egész úton. Akkor meg az volt a baja. :S Tegnap veszekedés közben mondtam, hogy ha akarnék elmehetnék innen máshová lakni. A válasza szó szerint ez volt:"Amíg én élek, addig ki nem teszed innen a lábad b*meg!" Anyukám meg ilyenkor csak vonogatja a vállát.:( Amúgy apám teljesen normális ember, vagyis nem iszik, nincsen semmilyen káros szenvedélye. Azóta lett ilyen mióta középiskolába járok.:S Mit csináljak?