A párom költözni akar, én itt maradni. Mit tanácsoltok?

Jelenleg a szüleim kétgenerációs házában lakunk ketten a párommal, egy külön bejáratú lakrészben. A szüleim, mikor felújították a házukat, éppen azért építették még hozzá ezt a részt, hogy majd ne kelljen drága albérletet fizetnem, hanem majd itt tudjak lakni. A Belvárostól kb. 40 percnyi autóútra lakunk. A párom viszont nem akar itt maradni, mert szerinte nem egészséges az, hogy ilyen közel vagyunk a szüleimhez, és egy portán élünk velük. Pedig rendesek, nem szólnak bele az életünkbe. Persze vannak bizonyos szabályok, hogy mikor ki nyírja a füvet, ki tolja ki a kukát, dehát ezeket akkor is kellene csinálni, ha egyedül élnénk. A párom 45 percet utazik a munkahelyére irányonként, autóval. Ő ezért is szeretne beljebb költözni, hogy ne legyen olyan hoszzú az út, de szerintem ennyit simán el lehet viselni, én is kibírnám. Nekem most 2 buszmegállónyira van a munkahelyem, szóval ha elköltöznénk, az meg nekem lenne rossz. Természetesen egyszer én is el szeretnék költözni, csak még nem most. Akkor már inkább saját házba. Nekem az a célom, hogy itt lakunk még pár évig, és közben spórolnánk önerőre, és az én és az ő szülei is tudnának beleadni pár milliót, majd pár év múlva vennénk egy házat, és a vételár felét hitelből finanszíroznánk. Szerintem, ha albérletbe mennénk, az csak ablakon kidobott pénz lenne, és hónap végén nem tudnánk annyi pénzt félretenni, csak úgy 50-100 ezret, az meg kb. sosem lenne elég önerőre. De így, hogy itt lakunk, havi 200-250 ezret is félre tudunk lakni, mert a szüleim nagyon rendesek, és még a rezsit is fizetik. Én eddig mindig családi házban laktam, nem tudnám megszokni a társasházat, ahol hallom a szomszédot. Itt csendes és nyugodt a környék, aludni is nagyon jól lehet, nincs semmi zaj. A lakásunkban is van minden, két szoba, egy nappali-konyha-étkező, egy fürdőszoba, terasz. Bőven elférünk, én nem akarnék egy kis belvárosi lakásban szorongani.