A párom költözni akar, én itt maradni. Mit tanácsoltok?

A Kérdező felé negatív kritikával élőknek nyilván nem adatott meg olyan szülői háttér, hogy a felnőtt gyereküknek gondoskodtak volna szeparált lakhatásáról és mind emellett még anyagilag is segítik a távlati terveiben.

Így aztán vágható a levegőben a tömény irigység, ami a lepusztult, kelkáposzta szagú albérletekből árad a Kérdező felé!

Fel nem foghatom, hogy a párjának - egy férfinek - miért olyan "emberfeletti" feladat napi 2x 3/4 órát utazni a munkahelyére, oda és vissza? Mások ennél sokkal többet utaznak, még városon belül is.

Ja és hogy havi 250ezerért, ami a zsebükben marad, minden második alkalommal nekik kell kitenni a kukát, vagy lenyírni a füvet, hát tényleg egy tragédia!

43!

Mondjuknaz az alapvető problema, hogy a "lepusztult, kelkáposzta szagú albérletek" eseten mindkettejüknek azonos jogaik vannak, míg a szülők haza eseten a kérdező párjának nulla joga van. Ha holnap összevesznek, a férfi ott marad lakhatás nélkül. Amúgy ketszer 45 perc utazás se a legjobb munka előtt és után

"Természetesen egyszer én is el szeretnék költözni, csak még nem most."

Azt ugye ne is kérdezzem, mikor?

Ha gyereketek lesz, akkor meg főleg nem.

Mi messze laktunk anyósétól és én (f9 lakásomban, de mégis képesek voltak folyton beleszólni a lányuk életében. A mi kettőnk döntését is megvétózhatta az anyja, de néha még a húga is.

Remélem nálatok nem ez helyzet, de a párod helyében én lassan lelépnék.

Lehet le leszek pontozva, de eléggé "királykisasszony" helyzetnek tűnik az egész.

Kezdjük ott, hogy a világon nem csak a pénz és a gyűjtögetés létezik. Van az a kényelem LELKI értelemben, ami felülírja a spórolást és gyűjtögetést. Persze szép ez a "pár évig gyűjtögetünk" dolog csak aztán azt veszi észre az ember, hogy elrepültek az évek, elment a fiatalsága és mégsem tart sehol úgy, hogy mellette az egész élete lemondásokból és kompromisszumokból áll.

És valljuk be itt elég nagy kompromisszumok vannak az egyik fél részéről a másik fél kényelméért.

Nyilván a kérdezőnek könnyű, ott vannak a szülei, ingyen van a kecó, közel van a munkahely, és még napozgatni is van ideje.

A párja 1,5 órás utazását letudja azzal, hogy "ezt én is bevállalnám" mégsem teszi. Az albérletről elmondja hogy nem érezné magát otthon, de azt nem érti meg, hogy fordított esetben a párja is maximum vendégnek érezheti magát a szülői házban.

És szó nincs róla, hogy "irigykednék" mert milyen ku..rva jó nekik. Mert láthatóan nem jó nekik, hiszen így csak szenvednek mert az a konfliktus nem fog csak úgy megoldódni. ÉS valahol mindkét felet meg lehet érteni, csak akkor keressenek olyan párt akikkel tudnak egy irányba gondolkozni.

Sok hibbant bebukta. A kérdező nő...

Pedig de írták volna , hogy anyuci pici fia...

Attól, hogy külön lakrész, attól még közös a ház, napi szinten találkoznak, beszélnek, meg kell osztani a ház körüli munkákat, stb., tehát egy közösségben élnek. Ennek lehetnek előnyei, meg hátrányai, nyilván az adott családtól függ, hogy melyik érvényesül jobban.

A 45 perc autóút szerintem borzalmasan sok, napi másfél órát elcseszni csak arra, hogy elmenjen dolgozni meg visszajöjjön, nem is értem, hogy szerinted ez hogy van rendben... Persze könnyen beszélsz, felszállsz a buszra és 2 perc múlva a helyeden vagy, úgy könnyű.

Persze a párod ne akarjon ezért költözni, mert hát mi az a 45 perc, de ha neked kellene többet buszoznod, akkor az már probléma lenne.

Az tény és való, hogy az albérlet kidobott pénz, főleg, ha van hol lakni.

De...

Nem értem a logikádat. Ha együtt éltek, akkor gondolom már pár éve együtt vagytok. Nem fizettek bele semmit a közösbe (amit egyébként meglehetősen pofátlanságnak tartok.) Mind a kettőtöknek van munkahelye, tehát elég sokat tudtok félretenni, ugye.

Ennek ellenére te úgy tervezed, hogy 5-6-7 év múlva lesz pár milliótok, lehúzzátok még a szüleidet is pár millióval, és arra is még pluszban hitelt vesztek fel... mégis mekkora házban képzelted el a jövőtöket? 30-40-50 milliós villában, fél falunyi telekkel, medencével, gyümölcsöskerttel, 3 szintes házzal?

Igazából teljesen mindegy, hogy nő vagy vagy férfi, bár ha férfi, akkor annak elég nőies, ha a napozás meg a szép házikó a fő szempont... De szerintem te egy borzalmasan számító, önző, anyagias, lusta, gerinctelen, gusztustalan ember vagy, aki bárkit és bármit kihasználna, csak hogy könnyebb legyen a dolgod és megkapj mindent.

A szüleid fullos házában lakhatsz a pároddal együtt, havonta 250 ezret tesztek félre, meg gondolom el is költötök magatokra ugyanennyit, és annyi nincs benned cseszd meg, hogy beszállj valamennyivel a közös költségbe, sőt, még a jövőbeni házatokra is milliókat fogsz kérni a szüleidtől... mocskos mód gusztustalan ember vagy, ne haragudj. A párod helyében ott hagynám a házat is, meg téged is... gondolom őt is csak a pénze miatt tartod... te hányadék...

#44

Tévedés!

"... a "lepusztult, kelkáposzta szagú albérletek" eseten mindkettejüknek azonos jogaik vannak,..."

Milyen jogaik vannak?

Semmilyen jogaik nincsenek egyiküknek sem és ez milyen fasza dolog tényleg!

Fogd fel, NEM ÖRÖKRE szól a lakhatásuk a szülőknél, hanem kaptak egy roppant méltányos és kényelmes lehetőséget a komoly spórolásra.

És micsoda áldozat ezt elfogadni, egyesek szerin szívességet tesznek a szülőknek, hogy élnek vele! Tényleg az ész megáll