Nagyon szégyellem magam, rossz ember vagyok, mert így gyászolom Őt?
Három hete halt meg nagymamim, aki nagyon-nagyon imádtam. Sajnos rosszindulatú daganata volt, nem lehetett mit tenni. Majdnem 3 évig szenvedett, mi ápoltuk sokáig, a végén már elviselhetetlen fájdalmai voltak. Nagyon szégyellem magamat, mert úgy érzem, gonosz vagyok és szívtelen:
-Amikor hívtak a kórházból, hogy meghalt, nem sírtam, stb, mindent tettem mintha semmi nem történt volna. Egy részben megkönnyebbülés is volt, mert már nem bírtuk nézni a szenvedését, megszakadt érte a szívünk! 21 éves vagyok, szinte mindent én intéztem, hivatalos dolgokat (hosszú a története...) ezért nem eshettem szét, amíg ezeket el nem intéztem.
- Az első héten még minden nap sírni támadt kedvem (én olyan vagyok, hogy nem szeretek mások előtt sírni) de utána már nem, olyan voltam mint máskor, leszámítva azt, hogy nincs jó kedvem. De nem sírok, és már kezdek egyre inkább visszazökkenni a régi kerékvágásba, azt leszámítva hogy Ő nincs velünk! De ez szerintem túl rövid idő..
(Csak a temetésen könnyeztem kicsit, de visszafogtam magamat, próbáltam erős lenni.)
Imádtam Őt, Vele értettem meg a legjobban magamat szinte és nagyon szerettem és most is szeretem! Szerintetek én gonosz ember vagyok a fent leírtak miatt???
Köszönöm előre is a válaszokat! 21/N
Részvétem, nem kell azzal foglalkozni, ki hogyan ítél meg, mindenki máshogy éli át a különböző érzelmeket.
Az én nagyim is nagyon beteg szegény, neki is daganatai vannak, hasnyáldaganatok és a tüdejében is van :( A mája sem működik, szegényem teljesen besárgult már, de konkrétan mindene :(
De abban a helyzetben én biztosan nem fogom tudni visszatartani a könnyeimet, ahogyan Te tetted, nem akarok erős lenni, és biztosan képtelen leszek visszafogni magamat :(
Nekem napra pontosan két éve halt meg a dédim. Icipici korom óta imádtam vele lenni, mindig ökörködtünk beszélgettünk. Bekerült a kórházba szívritmus zavarral, és rákban halt meg. Mindene rákos lett.
Én sem tudtam sírni, sőt aznap este tüzijátékra mentünk a haverokkal, mondhatni "jól éreztem magam" de közben arra gondoltam hogy az én Mamikám végre nem szenved és vigyáz már rám. A mai napig hiányzik mindannyiunknak, a temetésén sírtam csak, akkor fogtam fel, hogy nincs többé. Azóta is nagyon nagyon hiányzik :(
Tehát nem vagy egyedül aki könnyek nélkül tud gyászolni,ez normális. Szívből jövő.
Részvétem. :(
én tény hogy ki voltam borulva mikor mamám meghalt 7 évvel ezelőtt de nem tartott sokáig...pedig imádtam...és a mai napig eszembe jut elszontyolódom,hogy miért nem lehet itt velem és láthatja azt akivé lettem...
nem gond, hogy igy gyászolsz, nem jelent semmit...hisz szeretted és szereted a mai napig...ne érdekeljen a társadalmi elvárás...csak saját magad...
részvétem:(
Kedves Kérdező!
Őszinte részvétem.
Egyáltalán nem vagy gonosz, csupán az történt, hogy még a halála előtt feldolgoztad a halálát, hiszen nagyon hosszú ideig betegeskedett, így már lelkileg felkészültél arra, ami megtörtént.
Az, hogy nem sírsz érte sokat, azzal nincs semmi gond, én is imádtam a nagypapámat, de mikor meghalt, ugyanígy voltam, mint most te.
Nem az gyászol helyesen, aki 1 évig feketébe jár, és úton-útfélen sajnáltatja magát, meg minden emberrel, akivel találkozik, sír, ez inkább csak az önsajnáltatás, és a látszat.
Mindenki a maga szívében tudja a saját bánatát.
Részvét!
Nem vagy gonosz..sok ember magába roskad egy ember elvesztése után..pedig ha tudná,hogy ez nem jelenti azt,hogy megkell tőle válni..mert az emlékei örökké veled lesznek..:) és nagyon jó mindig visszaemlékezni a régi szép időkre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!