Öngyilkos szeretnék lenni mert nem láttok más kiútat?

Szakma, végzettség, magánélet, kapcsolatok? Szerintem neked ezek közül leginkább egy társ hiányzik. Valamiért rád testálták öreganyád életének pesztrálását, ami szép dolog, de sajnos hagytad hogy megfosszanak a magánélet megélésétől.

Nem tanultál, vagy valamiért nem adatott meg neked egy alap lehetőség hogy kezdj magaddal valamit? Gimi után vagy mittudomén...

Mi lesz ha majd öreganyád elmegy? Milyen jövőképet szánnak neked? Van terved? Mert az öngyilkosság gyáva és végleges tervnek tűnik.

Lehet hogy a jelenlegi helyzeted kilátástalannak tartod, de ezen csak te magad tudsz változtatni. Faszid van/ volt?

Mert tapasztalatom szerint, azok a nők, akiknek hiányzik az életéből egy férfi, és ez hosszabb ideje tart, hajlamosak borúlátóan gondolkodni. A problémád mielőbb kezelned kell, mert már súlyos lelki sérüléseket okozott eddig is. Állj a sarkadra, beszélj a családoddal, és tegyél ez ellen valamit. Nem élheted más életét, bár segíthetsz hogy az idős rokoné jobb legyen. De ez sosem mehet a te életed rovására. Keress munkát, párt, célt, életet, és hagyd a hülyeséget az öngyilkossággal.

Szia!

Mielőtt bármit is tennél, ha komolyan elkezdesz ezen gondolkozni, előtte hívd fel ezt az ingyenesen hívható 24 órás számot: 116-123

Itt vannak további telefonszámok: [link]

Valamint egy oldal, amit kérlek olvass el: [link]

Szerintem az, hogy ide írtál azt jeleni, hogy igazából nem az életednek akarsz véget vetni, csak nagyon el vagy keseredve. Nekem is vannak mélyebb pillanataim. Épp a napokban én is nagyon elkeseredtem. 30 éves vagy ez eleve egy olyan időszak, amikor hirtelen sok mindenen elkezdesz gondolkodni. Én 32 lettem nemrég és nekem is volt egy mélyebb pillanatom a napokban, amikor azon gondolkoztam, hogy van-e egyáltalán bármi értelme is annak, mait eddig csináltam és tart-e egyáltalán valahová az életem? Meg hasonlók. Én is gondoskodtam az idős nagymamámról sokat, rám is rám is testálták sokszor ezt a feladatot, és ez egyáltalán nem könnyű. Úgyhogy azt hiszem megtudom érteni, hogy miről beszélsz. Jelenleg is úgy érzem, hogy nem találom a helyem rendesen, de én nem adom fel a reményt. Elárulok valamit. Igazából még fiatal vagy, akár holnaptól újrakezdheted az egész életedet a nulláról is. (Elég arra gondolni, hogy a nagymamád majdnem 100 éves, ahhoz mi a 30? Ráadásul csak szólok, hogy pl. Albert Schweitzer 30 évesen kezdte el az orvosi tanulmányait. Ha nem tudod ki ő, keress rá.) Lehet, hogy most minden kilátástalannak tűnik, de igazából a dolgok gyorsan megtudnak változni. Egyik-napról a másikra találkozol valakivel, találsz egy munkát, szembejön egy lehetőség amire nem is gondoltál és ennyi, az élteted teljesen más fordultatot vesz. Nekem az a tapasztalatom, hogy az igazán nagy fordulatok sokszor hirtelen történnek. Ha most feladod, esélyt sem adsz magadnak, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Én tegnap tudod mit csináltam? Elkezdtem összeírni, gondolkodás nélkül, hogy mire vágyok, mit szeretnék, elérni, csinálni még az életben. Minden félét pl. még sosem láttam élőben pandát, sosem jártam Kínában, sosem korcsojáztam, szeretnék megtanulni japánul stb. Neked is ezt tanácsolom. Írj egy listát. Gondold végig mit szeretnél. És tudod mi volt az érdekes? Mikor leírtam és átnéztem rájöttem, hogy egyik sem lehetetlen. Panda van a Bécsi állatkertben, Kínába lehet találni olcsóbb utakat is, csak meg kell szervezni, nyelvet is tanulhatok stb. Ha készítek egy tervet és elkezdem keresni a megoldásokat, akkor bármelyiket megtudom valósítani. Talán nem most. Talán időbe telik, új munkát kell találnom, spórolnom és időt és energiát fektetni a tanulásba, de nem lehetetlen! Amíg élünk, bármit megtanulhatunk, fejlődhetünk és bármi megtörténhet. A halál nem old meg semmit, csak véglegesíti a problémát és az esélyt is elveszi, hogy változzon a helyzet. Te láttad már a kínai Nagy falat? És a piramisokat? Mert én még nem. Nézz meg pl. egy utazós videót és rájössz, hogy a világ hatalmas, annyiféle dolog van benne és még annyi mindent tehetsz és láthatsz. Most ezt talán nem látod, de őszintén remélem, hogy megfogod látni és élni, hogy változzanak a dolgok és hálás és boldog leszel, hogy hajlandó voltál kivárni.

Kezdj el munkát keresni és közben állásinterjúk idejére vegyél fel nagyi nyugdíjából egy nővért. Sajnos ezt meg kell lépned, különben ott állsz nagyi nélkül, pénz nélkül, munka nélkül. Ha a családod lenéz akkor is lépd meg, max munkás szállásos munkát válassz, de legalább szabad leszel.

Ha munka terén tanácstalan vagy akkor szerintem idősgondozás területén már van tapasztalatod max végezz el valami tanfolyamot,okj-t hogy hivatalosan is űzhesd. Még így is nagyobb szabadságod lesz.

Akárhogy is nézzük, egy 97 évesnek már meg vannak számlálva a napjai.

Maximálisan egyetértek a 18-assal, a jövőd, illetve a lakásod biztosítása legyen a célod!

És akkor majd visszanézve, gyakorlatilag 10 éven keresztül ez volt a "munkád", ahogy másnak meg más és még a lakását is megkapod.

Ha ápolásira vagy bejelentve, az munkaviszonynak számít és a TB-d is rendezve van ezáltal.

Tudom, hogy nehéz, én 12 évig csináltam az alzheimeres, agyvérzéses tehetetlen apámmal, de te már a finisben vagy, semmiképp ne add fel, csak rendezd a jövődet!