Megcsalt, hazudott. Azért még hihetek neki?

ez a jöhet a lepontozás....hm....

szerintem semmiképp nem a válás az első mozdulat, beszélni kell, ami nem azt jelenti h elmondja h szerinte nem hibázott, te meg h szerinted igen.....ne azért maradj mert nem tudsz elmenni, mert ilyen alapon bármit megtehet, úgyse mész el és ez korántsem egy élhető élet! Amit már korábban felvetettek ha ő mondja h lépni akar akkor mi van?....

Az élet - visszanézve - nagyon rövid. Ifjan - nagyon hosszúnak tűnik, és valóban sok minden belefér. Sok öröm és sok bánat, és sok derekas küzdelem.

A házsaság szerintem, mindenek előtt szövetség. A család érdekében. A gyermekek érdekében. Beletartozik a hűség, ami a férfiak számára sok esetben elég nehéz.

Láttam megmentett házasságot néhányat, amikor a férj félrelépett. S a feleség tűzön, vízen keresztül megtett mindent, hogy együtt maradjanak - és visszaállt a harmónia.

Mindegyik esetben a feleség figyelme volt a lényeg - minden erejével és energiájával férjére koncentrálta. Megkereste a közös elfoglaltság lehetőségét, és nem tágított.

Néha ilyen apró trükkök is jól jönnek: az egyik családnál a férj a hálószobán kívül, a nappaliban szokott elaludni, a tévére hivatkozva. A feleség bevitte a tévét a hálószobába. Most feledkezzünk meg az elektromos szmogról.

A másik férj szenvedélyes vadász volt, a feleség kispuskát kért karácsonyra a Jézuskától.

Jómódú házaspárnál a vitorlázás volt a férj szenvedélye, feleség javaslatára vásároltak hajót, ahol feleség lett a háziasszony.

Egyik feleség hobbiját, a festést emelte olyan színvonalra, hogy kivívta vele férje elismerését.

Aztán láttam elengedni férjeket, mert a férfi már nem kellett az asszonynak. Nem érdekelte. A családban ilyenkor létrejön a káosz. Minden felborul, és véres verejtékkel el kell végezni a világ területi újrafelosztását. Mindenki sérül, a gyermekek leginkább - őket maguk alá temetik a romok.

Jön az új férj, az "új apuka", pedig hát ilyesmi nincsen. A gyermekek nevelése továbbra is a szülők feladata. De hát mire jó az új házastárs? "Eltarthatom őket, de bele nem szólhatok nevelésükbe", mert könnyen elhangzik, hogy "te nem vagy az apám". Az elégedetlenség, ami jogos, konfliktusokat szül, mert hát a gyermek szemmel láthatóan rossz irányba megy (persze, hogy arra, sérült lelkével), és nem bír vele anyja, mégsem vehet rész a nevelésben.

Ez a szép új világ.

Ami ma óriási probléma, arra tíz év múltán alig emlékszünk. Kimutatták, hogy az ember úgy monogám, hogy monogám kapcsolatok egymásutánja az élet. Alig-alig létezik ötven-hatvanévi hűség. Ezt jobb elfogadni, de azt is tudni kell, hogy a nyitott házasságok mindig kudarccal végződnek. Meg kell találni tehát a középutat. Aki hűtlenkedik, az igenis, tagadja le. Nehogy felesége vállán sírva könnyítsen lelkiismeretén. A hűtlenség vétek. Aki elköveti, cipelje súlyát. Egyedül. És ez viszont érvényes az asszonyokra is. Mert azért nem kell azt gondolni, hogy csak a férfiak hűtlenek. Csupán arról van szó, hogy az asszonyok ügyesebbek általában. S a férfiak magabiztosabbak, nekik még az öregedés sem árt, ezért gyanútlanabbak, kevésbé féltékenyek, mert, mint előző hozzászólásomban már említettem, a féltékenység nem más, mint az önbecsülés hiánya.