Nagyon nagy gond az, ha egy anya nem tud a babajahoz gugyogni, beszelgetni a baba nyelven?

Én sosem beszéltem úgy a fiammal, mint egy gyerekkel. Vagyis persze nem használtam bonyolult, összetett mondatokat, idegen szavakat meg hasonlók, de nem gügyögtem sosem. Már újszülött korában is az volt, hogy vittem pl. magammal a konyhába főzni, és közben dumáltam minden féléről, hogy most éppen mit csinálok, miért így csinálom, stb. Most már lassan három éves, és ugyan így magyarázok neki mindenfélét, ráadásul mostmár tényleg lehet vele beszélgetni.

Ez az utyuruputyuruzás nem az én világom :)

Nem, csak az a baj, olvastam, ha gépiesen cseréled alatta a pelenkát és eteted. Gépiességről már a szoptatás miatt sem lehet beszélni.

Ha normális felnőtt hangnemben, de kedvesen szólsz hozzá és játszol vele az is elég.

Nekem sem ment a nyálas szöveg pl.: atyalapatyala kicsicsillagbogármókuscucuskám, gyere ide hozzám, cucucumucucupilyipötyikém, gugugugugucucumucu.

Kb. ezt csinálta az egyik rokonom, hát nem lett tőle okosabb és kiegyensúlyozottabb a gyereke.

azért mondókákat olvashatsz neki én is azon nőttem fel egész kcisin szavaltam már az összeset annyit meséltetem magamnak őket. Erre mit ad Isten, írói hajlamaim lettek és ha lendületbe jövök igencsak tág a szókincsem :)

Vegyél meg néhány könyvet vagy vedd ki a könyvtárból, nekem Füzesi Zsuzsa-félék voltak meg de nagyon jókat ír Lackfi János kortárs költőnk is

Nem muszáj mondókázni a gyerekkel, az éneklés sem annyira fontos, amennyire állítják. A gügyögés pedig egyenesen káros a beszédfejlődés szempontjából, főleg egy kétévesnél. Ha az anyuka gügyögve, "utyuliputyulizva" beszél a gyerekhez, minden szót becéz, a szavak eredeti alakját eltorzítja (pl. "autó" helyett "attó"), akkor a gyerek rosszul tanulja meg a szavakat, ez pedig évekkel visszavetheti a nyelvi fejlődését.

A gyerekemhez én sem fogok gügyögve beszélni, és igazából mondókákat sem ismerek, csak négy-öt darabot, ami még az óvodából maradt meg halványan. Azt viszont tudom, hogy anyám sem mondókázott velem, helyette Weöres Sándor gyerekverseit mondogattuk, de nagy kedvencem volt még Móricztól az "Iciri-piciri" és "A török és a tehenek" is. Kétévesen már kívülről tudtam. :)

Az énekhangom nekem is borzasztó, de dúdolgatni attól még fogok neki, mert azt pl. szeretek. Gyerekdalt sokat ismerek...