Miért nem divat már felvenni a férj nevét házasságkötéskor? Pl: xy-né. Hallottam már hogy régimódi. Ha pl a kötőjeles verzió lett volna régen divat akkor az most ciki,ódivatú lenne? Ciki ha egy fiatal lány xy-né?

#80

Eddig akárhányszor kijelentettem, hogy nem akarom felvenni a párom nevét majd, mindig megkaptam, hogy ja hát akkor úgy tök értelmetlen a házasság, meg femináci vagyok, meg akkor minek az esküvő, meg ez így nem szokás.

(Gyanítom, hogy aki meg Kovács Béláné akar lenni, azt meg b.sztatják hogy öreges, meg miért veszi fel, stb.)

EZÉRT baj.

“Akkor mire a cirkusz,...” Nem tudom, hogy itt ki cirkuszolt, egyedül te vagy kiakadva, de te nagyon. :D

“Mit kell vergődni ezen?” Tekintve, hogy te vagy az, aki állításod szerint “sokadszor kérdezi” ezt, erre is csak azt tudom mondani, hogy egyedül te vergődsz.

“Honnan veszi bárki a bátorságot, hogy véleményezze egy másik ember egyéni döntését, ami ráadásul semmilyen hatással nincs nagyjából semmire?” Onnan vesszük a hatalmas “bátorságot” a válaszadásra, hogy – nem tudom feltűnt -e, de – ez volt a kérdés, ezért leírtuk a véleményünket. De mondd már meg, téged miért érdekel ennyire, hogy más mit gondol arról, hogy te felvetted a férjed nevét? Ki kérdezte? Ha neked így jó, akkor ez van. Úgy csinálsz, mintha más jóváhagyására lenne szükséged.

#83

De épp most írtuk le. Azért fogják fel sokan úgy, mintha pórázon kellene élni, mert ez gyakran nem a nő saját akarata, hanem a férje/rokonság/társadalom nyomása. És tudom, hogy "nem kell engedni a nyomásnak aztán kész", de ettől még igenis bosszantó maga a nyomás.

Utolsó, a leginkább azért, mert pl. a Kovács Istvánné tényleg személytelen, olyan, mintha x ember tulajdona lennél, még akkor is, ha valójában erről szó sincs a házastársak közt.

Az azonban tény, hogy a legtöbb embert én sem tudom, hogy miért triggerel az, ha valaki másként gondolkodik, mint ő. Általában ezek az emberek leállni se tudnak, turkálnak pofátlanul a másik magánéletében. Nekem nem tetszik ez a né-s változat, de sose osztanék kéretlen tanácsokat annak, akinek így tetszik. Na ez az, amire a legtöbb ember képtelen. Ha van sapka, ha nincs sapka esete...

Fenntartva, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy neki tetszik, és én sem szólnék be egy Kovács Bélánénak sem, de akkor is rossz szájízt csinál nekem. Mert tény - bár elég sokan akarnának velem most vitatkozni-, hogy a nőknek van némi hátrányuk az élet legtöbb területén, és ez a hátrány nagyrészt a társadalmi felfogásból származik, bár szerencsére már kimúlóban van az a dolog, hogy a nőnek a konyhában a helye, meg neveljen gyereket, stb. De amíg sokkal kevesebben hördülnek fel egy Kovács Bélánén mint egy Nagy Katalinfin, addig mégis ott van ez a különbségfelfogás. Ezzel ugye az a baj, hogy azt is eredményezi, hogy engem, egy nőt némely munkáltatók kevésbé vesznek komolyan, mint egy férfit.

Ez a kérdés, ez a rendszer persze sokkal bonyolultabb ennél, természetesen nem lehet azt mondani, hogy ha eltűnnek a Bélánék, akkor rögtön eltűnik a problémahalmaz, de talán egy lépés lenne a szerintem helyes irányba.

Szerintem 86 az lenne egy lépés a független és emancipalt nő irányába ha lehetne bohém Béláné megbélyegzés nélkül. Bár mondjuk akkor szeretném úgy is szólítani, hogy Béláné, mert az úgy professzionális ha a hivatalos nevén hivhatom.

Egyébként szerintem a kotojeles nevfelvetel sem sugall nagyobb emancipaltsagot, mert ugyan azt akarja sugallni, hogy mennyire egyenrangú a kapcsolat, de nem mentes a szándéktol, hogy a külvilágnak jelezze a státuszát. Mert ugye ferjesnek lenni rang. És ezt inkább a nők gondolják egymás közt nem a férfiak...

83- szerintem ez nem átvitt értelemben, hanem szó szerint identitásvesztés, ha valaki a teljes addigi nevét, amit x évig használt, iskolai eredmények és hasonlók kötődnek hozzá, simán eldobja, azért hogy a neve a férje neve legyen egy -né utótaggal. Az persze más, ha a né után ott áll a saját neve is, de nekem valahogy nagyon visszás érzés az, hogy vannak nők, akik lemondanak a saját nevükről házasság után. A vezetéknév egy dolog, de hogy a keresztnév se szerepeljen az ember nevében hivatalosan, az azért fura.

(Szélsőséges példa-nem az ingerlés a célom vele- de nekem ez olyan mint amikor a rabokat a börtönben nem a nevükön, hanem a számukon szólítják. Annak is egyfajta személyiségrombolás a célja, -de mégegyszer mondom, ez szándékosan szélsőséges példa, nem tartom börtönnek a házasságot vagy ilyesmi.)

Ettől függetlenül ha valaki néként akar élni, én aztán nem fogok beszólni, nem tisztem és közöm sincs hozzá, simán annyi, hogy én nem így váltottam nevet, mert én így érzek a né dologgal kapcsolatban. Ennyi.