Az apuka, miután barátnője lett és elköltözött otthonról, nagyon keveset keresi a gyerekeit (sokat dolgozik, kevés a szabadideje, és most az új nő teljesen elvette az eszét? többi lent

Én 14-16 voltam, mikor keresztül mentem ezen. Akkor anyáék már vagy 7 éve elváltak, de azért néha néha beugrott hozzánk, főleg a gyerektartás miatt is. Aztán lett egy p*csa az életében (nem azért utáltam, mert apámmal volt, anyának is lett új kapcsolata, majd férje őt imádom; csak az a tipikus miss p*csa aki csak magának akarja, egyáltalán nem illett hozzá). Az első 1-1,5 hónapban még jött, aztán kitalálta, hogy már a gyerektartást SEM hozza el személyesen, mert az a barátnőjének nem tetszene (féltékeny volt anyára). Nem voltam kimondottan 'apás' lány (válás előtt se), azonban amikor hónapokig, majdnem egy évig nem láttam, azért hiányzott. Akkor volt az, hogy egy este kiborultam, sírva fakadtam és anyához bújva kérdeztem, hogy miért nem kellek a saját apámnak. Anya ezelőtt is próbált vele beszélni, hogy mégis csak én vagyok egyedüli gyereke, térjen már észhez...hatástalan volt. Miután sírtam, anya azzal vigasztalt, hogy ne sírjak, mindenki megkapja az élettől, és annyi mindenki van aki szeret engem. Aztán apától, miután több, mint egy évig nem keresett (ha én hívtam akkor le is rázott), megkérdezte, hogy akar-e egyáltalán engem, mert ő nem fogja nézni, hogy miatta sírjak, nem fogja hagyni, hogy tönkretegyen lelkileg, vagy szedje össze magát, vagy mondjon le rólam, nevelőapum majd a nevére vesz és akkor élheti boldogan az életét nélkülem (csak ne felejtse el, amikor senki nem lesz mellette, hogy ő dobott el magától). Na itt sikerült a büszkeségét megsérteni, észbe kapott kicsit, a rózsaszín köd is idővel elmúlt, szétmentek a bigével. Persze talált másikat, aki arra akarta rávenni, hogy ahhoz, hogy tiszta lappal kezdjenek, ahhoz apámnak a múltját el kell feledni (ami persze engem meg anyámat takart), csak itt már voltam elég nagy, hogy kiálltam magamért. A vicces része a dolognak, hogy ezt a második nőt elvette, de 3 év után most olyan boldogtalan, szinte menekül otthonról (hát hova máshova - hozzám)...szóval visszakapta az élettől...