Apa meghalt, de idén szeretnék...?

Apukám egy hete meghalt 53 évesen teljesen váratlanul. Ez teljesen keresztbehúzta minden számításomat, meg amit terveztem. Természetesen nagyon szíven ütött a dolog, de az is megijeszt, hogy most úgymond megáll majd az élet emiatt. Nem tudom, hogy hosszútávon lelkileg hogy fog érinteni, most kicsit még az van bennem, hogy ez meg sem történt és haladni akarok tovább az élettel.

Anya most egyedül maradt szinte teljesen, mert az ő szülei meghaltak már rég, apukám apjára meg nem lehet számítani. Testvérek nincsenek. Pár barátnője van csak munkahelyről, meg innen-onnan, de ők se igazán közeliek.

Anno pár éve is, mikor apukám beteg lett, anya elsőszámú lelkitámaszának használt engem, folyamatosan panaszkodott és mondta a magáét, de egyszer sem volt kíváncsi, hogy engem ez hogy érint. Sajnos én, ahelyett, hogy segítséget kértem volna valakitől, inkább magamba fordultam és emiatt depresszióba estem évekre és ez a trauma még azóta is kihat az életemre. Mikor felhoztam neki, hogy anno ez mennyire megviselt, fel sem (akarta) fogta.

Nem akarok önző és szívtelen lenni anyával, de attól is félek, hogy megint ez fog kezdődni, hogy lelkitámasznak használ. Persze ott vagyok neki, időt töltök vele, tudom, hogy szörnyű lehet 30 év után egyedül maradni.

De 23 éves vagyok, már egy ideje szeretnék elköltözni otthonról is, szerettem volna idén nyáron menni külföldre is dolgozni, és most úgy érzem minden tervem keresztbe lett húzva. Önzőség lenni továbbra is folytatni ezeket a terveket? Még idén nyáron szeretnék menni dolgozni külföldre, ha tudok a vírus ellenében, de nem tudom, hogy bírná az egyedüllétet pár hónap után, hogy elvesztette apát. De jövőre már valószínűleg nem állna fent ugyanez a lehetőség és nem akarom kihagyni. Önzőség lenne a részemről elmenni?

A költözés ugyanez, azt még nem tudom mikor, de tudom, hogy legszívesebben ideláncolna, hogy addig maradjak a háznál amíg tudok, de én már nem bírom az itthoni létet, és ez apám halálával se változott. Gondolkoztam, hogy elmegyek egy másik városba egyetemre, kollégiumba, de azt mondaná minek, hiszen itthon nem kell fizetni semmit, közel lenne egyetem is (Bp-en élünk). Sajnos még párom sincs, akihez tudnék menni. De önzőség lenne költözésen gondolkozni ilyen időben?