Apa meghalt, de idén szeretnék...?
Apukám egy hete meghalt 53 évesen teljesen váratlanul. Ez teljesen keresztbehúzta minden számításomat, meg amit terveztem. Természetesen nagyon szíven ütött a dolog, de az is megijeszt, hogy most úgymond megáll majd az élet emiatt. Nem tudom, hogy hosszútávon lelkileg hogy fog érinteni, most kicsit még az van bennem, hogy ez meg sem történt és haladni akarok tovább az élettel.
Anya most egyedül maradt szinte teljesen, mert az ő szülei meghaltak már rég, apukám apjára meg nem lehet számítani. Testvérek nincsenek. Pár barátnője van csak munkahelyről, meg innen-onnan, de ők se igazán közeliek.
Anno pár éve is, mikor apukám beteg lett, anya elsőszámú lelkitámaszának használt engem, folyamatosan panaszkodott és mondta a magáét, de egyszer sem volt kíváncsi, hogy engem ez hogy érint. Sajnos én, ahelyett, hogy segítséget kértem volna valakitől, inkább magamba fordultam és emiatt depresszióba estem évekre és ez a trauma még azóta is kihat az életemre. Mikor felhoztam neki, hogy anno ez mennyire megviselt, fel sem (akarta) fogta.
Nem akarok önző és szívtelen lenni anyával, de attól is félek, hogy megint ez fog kezdődni, hogy lelkitámasznak használ. Persze ott vagyok neki, időt töltök vele, tudom, hogy szörnyű lehet 30 év után egyedül maradni.
De 23 éves vagyok, már egy ideje szeretnék elköltözni otthonról is, szerettem volna idén nyáron menni külföldre is dolgozni, és most úgy érzem minden tervem keresztbe lett húzva. Önzőség lenni továbbra is folytatni ezeket a terveket? Még idén nyáron szeretnék menni dolgozni külföldre, ha tudok a vírus ellenében, de nem tudom, hogy bírná az egyedüllétet pár hónap után, hogy elvesztette apát. De jövőre már valószínűleg nem állna fent ugyanez a lehetőség és nem akarom kihagyni. Önzőség lenne a részemről elmenni?
A költözés ugyanez, azt még nem tudom mikor, de tudom, hogy legszívesebben ideláncolna, hogy addig maradjak a háznál amíg tudok, de én már nem bírom az itthoni létet, és ez apám halálával se változott. Gondolkoztam, hogy elmegyek egy másik városba egyetemre, kollégiumba, de azt mondaná minek, hiszen itthon nem kell fizetni semmit, közel lenne egyetem is (Bp-en élünk). Sajnos még párom sincs, akihez tudnék menni. De önzőség lenne költözésen gondolkozni ilyen időben?
válasza:Szerintem nem önzőség elmenni már úgymond felnőtt vagy.
Viszont én biztos nem mennék el, ott maradnék még anyámnak támasznak ameddig kell.
Én még a szüleimmel élek, szerencsére él mind a kettő, viszont van 2 testvérem ők már külön élnek.
Nem szívesen hagynám itt őket...sokat veszekednek így is.
válasza:Nem önzőség egyik sem, de jelen esetben kihagyható, felesleges.
Amellett, hogy a külföldi munka most teljesen bizonytalan, ha jól értem, amúgy is csak pár hónapra terveznéd.
Ha nincs párod, Bp-en van a suli, akkor az albérletnek sincs sok értelme, felesleges költség lenne. Inkább tedd félre azt a pénzt, amikorra már valóban önálló életet akarsz kezdeni.
De arra valóban vigyázni kell, hogy anyukád ne kössön magához.
válasza:Mennyi időre mennél külföldre? Én azt mondom, max. 1 hónap belefér (ha a járványhelyzet engedi).
Az egyetemet nem értem: most kezdenél egy újabb egyetemet? Ennek semmi értelmét nem látom, akkor 28 éves korodig nem fogsz főállásban dolgozni.
Ha költözni akarsz, akkor pár hónappal told el, de ne a végtelenségig. Mondjuk jövő év elején költözz el. Addigra majdnem letelik a gyászév is.
Külföldre egész nyárra mennék, tehát június elejétől augusztus végéig. Erről egyébként ők is tudtak és támogatták egészen ugye apa haláláig, de most anya elkezdte rebesgetni, hogy csináljunk ezt-azt a nyáron...
A költözés viszont nem most lenne, mindenképp legkorábban egy év múlva, mert még most vagyok alapkepzésen itt Pesten, és majd csak a 2 éves mestert szeretném másik suliban csinálni.
válasza: válasza:"most anya elkezdte rebesgetni, hogy csináljunk ezt-azt a nyáron"
Eleve ezzel van a gond, te nem lehetsz hozzáláncolva, teljesen független életet is élhetsz tőle, nem kell semmilyen oknál fogva tőle függened! Lehet, ő így képzeli, de ez nem jó! Neked saját életed van, és nem vagy köteles vele lenni! Van, aki 18-20 évesen elköltözik otthonról, vagy elköltözik az ország túlsó felébe, mert úgy gondolja. Most akkor te miért legyél kivétel? Nyilván támogasd anyudat, amennyire tudod, de ezzel a viselkedésével tönkre fog tenni téged, ne engedd! Nem arra való a gyerek, hogy majd amikor a szülő egyedül lesz, legyen mellette valaki. Mi lenne, ha 20 évesen megházasodtál volna, most lenne két gyereked, akkor anyud mit csinálna? Márpedig teljesen jogod van teljes életet élni. Mondom, támogasd őt, amennyire tudod lelkileg, de ne veled tervezgesse a nyári programjait! Mondjuk annyit engedj meg magadnak, mint amennyit akkor tudnál tenni, ha családod és két gyereked lenne egy másik házban. Meglátogathatnád minden nap, ennyi. Nem kell túlzásokba esni. Saját életed van, amit neked élned kell, ezt nem vehetik el tőled.
válasza:oszinte reszvetem
valahogy el kell fuggetlenitened a sajat erzeseid anyukadetol... lehetsz ugy a tamasza, hogy megprobalod realisan latni a helyzetet...
nem akarok szemetseget irni, de ha esetleg edesapad hagyott rad valamit,akkor sokkal konnyebben el tudsz menni kulfoldre, vagy kulonkoltozni.
Nem ertem miert nem mered elmondani, hogy anya a suli miatt kulfoldre kell mennem tovabbkepzesre, vagy dolgozni, mert jobb eletet szeretnek...
válasza:Először is részvétem!
Éld az életed, tervezz nyárra, de most támogasd Anyukádat, próbálj nyitottabb lenni felé, . Egy hét telt még csak el, szóval biztos még gyászolni fog egy ideig. És gondolom Te is. Idővel könyebb lesz, főleg nyárra.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!