Félek, hogy ezután már csak rossz jöhet? Nem merek örülni semminek! Mit csináljak? Hogyan csináljam?

33 éves vagyok, de már annyi rossz ért gyerekkoromban, hogy egy életre elég volt.Meghaltak a szüleim, egyedül maradtam 16 évesen, nem sokkal utána megtaláltam a párom, született egy fiunk, aki már 17. éves lesz, dolgozunk, van szép saját házunk, kocsink, hitelünk nincsen, de állandóan aggodalmaskodom.Olyan vagyok, mint egy paranoiás, nem tudok örülni semminek, mindenben a rosszat feltételezem, mindenkiben a rosszat látom, ez hogy akar átvágni, az hogy akar becsapni, van egy vállalkozásunk, oda már be sem járok, mert mindenkiről azt hiszem, hogy csak kárt akar csinálni.Szeretem az embereket, talán túl nyitott voltam mindig is, ez volt a baj, ezért vágtak át sokan.Felépítettem egy várat magam köré, amit nem engedek áttörni.Én vagyok a kemény üzletasszony, amúgy meg egy szeretetre vágyó nő.De nem merem az igazi arcomat mutatni, mert akkor megint csak az átverés marad.Ha bemegyek a céghez, látom, hogy megfagy a levegő, valamilyen szinten tartanak tőlem, de amúgy ez nem én vagyok.És mégis kell ez a képmutatás, mert a sok átvágást nem tudnám elviselni.Pedig ha tudnák bent, hogy hány emberért könyörögtem a férjemnek, hogy ne küldje el őket, pedig meg lett volna az ok, de az utolsó esélyt mindig én harcolom ki.És ezt senki sem tudja, azok az illetők sem, nem is akarom, hogy tudják, hogy ennek a karrierista nőnek szíve is van.Mert akkor megint sebezhető lennék.De ez egy álca.Én nem ilyen vagyok.Adjam ki magam?Mit csináljak?