SÜRGŐS! Az anyám kitagadott és kijelentette, hogy tönkreteszi az életemet! Mit tegyek?
Ma reggel írtam ki egy kérdést :
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Ennek van előzménye is:
Amikor kiderült hogy terhes vagyok, azt mondta ne vetessem el. később amikkor mrá beleéltem magam, azt mondta vetessem el. Akkor már nem vetettem el hiszen arra bíztatott az elején hogy tartsam meg. Mostmár nem vetetem el meg nem is lehet, mert már túl nagy és mert én is és a párom is akarjuk a gyereket. És ezzel tönkretettem az életét mert nem tud a pasijával élni ahogy akar, mert én nem megyek velük.
A kérdés folytatása :
Anya reggel hazajött a pasijától, mondta, hogy akar velem beszélni. Oké, leültünk, kijelentette hogy vége a pasassal, hogy nekem jobb legyen.
Mondtam neki hogy ezt máshogy is megoldhattad volna, de erre azt válaszolta hogy nem. És cinikusan hozzátette, hogy köszöni hogy tönkretettem az életét.
(A pasi egy hazudós szemé*tláda, lehúzta több millió forinttal.)
Visszamentem a konyhába, leültem, elmondtam a nagyszüleimnek (velük élünk), hogy mi történt. Jön be anyám, kisírt szemekkel:
- Mostantól le vagy sz*rva, nem érdekelsz, levettem rólad a kezem, azt csinálsz amit akarsz.
Kitört a balhé meg minden, üvöltözés csapkodás sírás. A két öcsémet elkezdte ellenem uszítani. Mindkettő itt sírt hogy ne bántsuk egymást béküljünk ki, de ő gyerekesen azt mondta hogy nem áll szóba velem. MSN-en bekapcsoltam a mikrofont a barátomnak és az anyukájának hogy halljátk, milyen anyám van (hogy ő lesz a gyámja a gyermekemnek mert még kiskorú vagyok.)Kijelentette, hogy nem vagyok a lánya, mert tönkretettem az álmait (amit nem tudom mégis mire akart alapozni hiszen a pasi csak átvágja folyamatosan és ezzel ő is tisztában van elvileg) Most azon gondolkodik mindenki, hogy mit lehetne kezdeni! Anyám gyógyszerfüggő, nyugtatózza magát. A párom és én, meg a nagyszüleim látjuk el a két kicsi gyereket (8 év) egy kezünkön meg tudjuk számolni hogy hányszor foglalkozott velük idén anyu... Mi tanulunk játszunk velük, mi etetjük őket, mi beszélgetünk velük. Anyám számára a családi délutána bból áll hogy ő alszik mi tévézünk vagy hogy elmegyünk valahová kocsikázni a pasijával.
Nagyon kivagyok idegileg, féltem az öcséimet és a leendő gyerekemet. Azt mondta nem érdekli se anyja se apja se testvérei se a lánya se az unokája, tönkretesz minket.
Most hogy a nagyszüleim szívesen elvállalnának gyerekestüol mindenestül, amíg a saját lábamra nem állok, most már nem akar elmenni, most már itt akar maradni hogy kikészítsen. El akarok menni innen, apám nem fogad be, a pároméknál nincs hely kettőnknek.
Mit tegyek? Kikészültem!!
17/L
Abortuszra semmiféleképpen nem megyek el!
Tehán vagy együtt szenvedünk hármasban/kettesben vagy örökbe adom. És az utóbbi valószínű...
Köszönöm a válaszokat! Szerintem az örökbeadás lenne a legjobb választás a kicsikémnek, fájni fog, de ez van. Neki legyen jó.
15:25 köszönöm a hosszú választ! Nagyon megfogott, és teljesen egyetértek Veled, ennek ellenére félek a döntésem következményétől. Ugye nem tudom hogy fog érinteni a dolog hogy van valahol egy gyerekem, egy darab belőlem a világban.
---
Az hogy ki mit gondol az abortuszról és a magzat érzéseiről szerintem teljesen egyénfüggő. Ha nem is érez, valaki mégis bűnhődhet azért, mert elvette a lehetőséget a kicsitől, hogy élhessen.
Ha egyszer sehogysem lehet normálisan megoldani, akkor csak jobb lenne az abortusz.
Anyád, hát, ha van olyan hülye, hogy neki ilyen pasi kell, legyen. Amikor viszont kiderültek a stilik, nem értem miért adtak neki még pénzt.
A párod, :), hamar megfogja unni a babázgatást. Még fiatal ehhez, lehet, hogy te érettnek gondolod magad, de a pasik nem ilyenek. A barátnőm 20 évesen szült, a 22 éves pasija is örült a gyereknek, egy ideig, utána inkább eljárt a haverokkal kocsmázni. El is váltak...a folytatást nem nehéz kitalálni, nagyszülők segítségével neveli a gyereket.
Ha annyira szeretne akkor valahogy szorítanának neked helyet.
Apád is nagy szám lehet, ha jó élete van, még sem kellesz neki.
Én nem látok erre más megoldást. Egyedül könyebb lenne a tesóiddal foglalkozni, és anyád zaklatását kibírni, mint egy gyerekkel.
A párom nem kocsmázós. Tudom jól mert utálja az alkoholt tehát a kocsmázás veszélye nem áll fennt.
Az apám meg mindig is ilyen volt. Meg sem lepődtem rajta, sőt az hogy nem küldött el anyámba még meg is lepett. Na ő viszont kocsmázós. Vállalja a felelősséget a tettei után, tudom hiszem nagyon régóta ismerem (10 éves kora óta). Neki ilyen a neveltetése.
az én anyám vágott már olyanokat a fejemhez, hogy ha én nem lettem volna akkor mehetett volna a barátaival bulizni, és nem kellett volna minden este egy folyton síró csecsemővel otthon dekkolnia. pedig ő már 22 éves volt, nemhogy 17.
gondolkozz el ezen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!