Mi a véleményetek a menyemről?

Nem élünk együtt,ők kb.40 km-re élnek tőlem.A fiam abban a városban dolgozik,ahol én lakom,így időnként beugrik hozzám.A menyemmel és az unokámmal kb.kéthetente találkozom,vagy ők jönnek hozzám hétvégére,vagy én megyek hozzájuk.A kisunokám 2 és fél éves,bölcsődébe jár,a fiam és a menyem is dolgoznak.

A legjobban az zavar,hogy szerintem nagyon keveset találkozunk.Én azt szeretném,ha odaköltöznének hozzám,vagy legalábbis a közelbe,hogy akár naponta is találkozzunk.Azt mondták,eszükben sincs ilyesmi.Ez nekem rosszul esik,mert szeretnék több mindent tudni róluk.Alig mondanak el valamit,csak a legfontosabbakat,de szeretnék jobban az életük része lenni.Szeretnék többet segíteni nekik,de ebből régebben volt vitánk a menyemmel,hogy én ne csináljak náluk házimunkát,nem azért megyek oda,és különben is szólnak,ha szükség lesz rá.Na most én még nemigen láttam a menyemet takarítani.Amikor ott vagyok,soha nem takarít.Nem mondom,hogy kosz van,de olyankor tényleg nem takarít.Nem engedi,hogy én felporszívózzak vagy ilyesmi.Azt mondják,azelőtt takarítanak,mielőtt mennék,hogy ne akkor kelljen,amikor ott vagyok,de ez nekem akkor is fura,hogy abban a két napban nem takarít.Sőt,van,hogy a fiam seper fel.Múltkor meg,mikor ott voltam,a fiam pont pihent,és mondta neki a menyem,hogy vigye ki a szemetet.Én mondtam,hogy majd én kiviszem,ne a fiamnak kelljen,hadd pihenjen,de a menyem mondta,hogy ez a fiam dolga.Néha a fiam mosogat is,vagy berakja a mosást,tereget.És a kisfukat is sokszor bevonja ezekbe a dolgokba,a kisunokám seper,segít kipakolni a mosogatógépből,bedobálja a ruhákat a mosógépbe,elviszi a zokniját a fiókba,mosogatni is segít.Én ezen teljesen le vagyok döbbenve.A fiamnak otthon soha nem kellett ilyesmit csinálnia,én végeztem minden ilyen teendőt munka után.Most meg,a menyem rávette,hogy ő seperjen,mosogasson.Azt mondja a menyem,hogy ők úgy szeretnék nevelni a kisfiukat,hogy ne azt lássa,hogy minden a nő dolga,hanem,hogy közös a házimunka.Ez nekem nagyon fura,én egész mást láttam otthon,és amikor az én gyerekeim még otthon voltak,akár kicsik voltak,vagy már nagyobbak is,mindig én csináltam otthon mindent,ez volt a természetes.

És szerintük én túlféltem az unokámat.Én csak nem szeretném,ha baja esne,szeretném megvédeni mindentől.Mindig rámszólnak,hogy ne szóljak rá,ha összekoszolja magát,hagyjam fetrengeni a fűben,ha ahhoz van kedve.Vagy nyáron,nagyon szeretett játszani a kinti vízgyűjtőkádnál,csigaházakat dobált vele,vagy kis öntözővel öntözte belőle a vizet,én meg mindig attól féltem,hogy összevizezi magát,megfázik.A ruháját is mindig összekoszolta kint,de azért se szólhattam rá,azt mondták,majd kimossák,hagyjam játszani.

Most legutóbb azért szólt rám a menyem,hogy ne dicsérjem meg a kisunokámat,ha megette az ebédet,mert ne a dicséretért egyen,csak mondjam neki,hogy egészségedre,akármennyit is evett,még ha hagyott is a tányérján.És persze ne akarjam,hogy minden falatot megegyen,nyugodtan hagyhat az ételből,ha jóllakott.Szerencsére jó étvágyú,mindent szívesen megeszik.De nekem ez is fura,mert én abban nőttem fel,és a gyerekeimnek is azt mondtam,hogy amíg étel van a tányérjukon,addig nem kelhetnek fel.

Én csak jót akarok nekik,segíteni szeretnék,mert már felneveltem két gyereket,de szinte soha nem kérdezik meg a véleményemet,nem kérnek tanácsot,ami nekem rosszul esik.

Tényleg ennyit változott a világ?Az idősebb csak hülyeséget mondhat,soha nem lehet igaza?