Nyomulós rokonnal mit lehet kezdeni? Tiltsam le mindenhol?

59 éves, a tatám testvérének a lánya. Rettenetes a természete, senkije nincsen. A szülei elhunytak, férje, gyereke nincs. Barátnői úgy, ahogy, de azok is inkább érdekből, vagy üzleti kapcsolat miatt.

A mi családunkkal sem tartotta a kapcsolatot, mert a szüleimmel és a nagyszüleimmel is összeveszett bő 10 éve. Engem most valahogy megtalált a Facebookon, írt, hogy jajj milyen nagy lány lettem és hogy vagyunk, mi van velünk. Udvariasan válaszoltam, remélve, hogy ezzel le van rendezve a dolog, de utána folyamatosan írt. Eleinte hetente, most naponta többször már. Az udvarias csevegésből követelőzés lett, hogy én ha itthon leszek az egyetemről, majd menjek le és takarítsam ki a házát, mert takarítónőben nem bízik, de neki 1 óra után bedurran a dereka és nem bírja már a függönyöket leszedni, az ablakokat mosni stb. Én utálok takarítani, a 60 nm-es lakásomat is másra bízom (a nagyobb dolgokat), nem fogok nekiesni egyedül egy 260 nm-es háznak. Ezt így nem akartam mondani, hanem mondtam, hogy sok a dolgom, mert általában 2-3 napokra látogatok haza és olyankor reggeltől estig be van táblázva a napom. Ezen megsértődött, hogy látja kifogás rögtön van... Duzzogott pár napig, majd újra előkerült, mintha nem történt volna semmi és nem oktatott volna ki oldalakon át, amiért nem ugrok rögtön neki takarítani.

Hazajöttem karácsony előtt és írt, hogy vigyem már el a két kutyáját sétálni, mert neki fáj a dereka. És hogy a kutyák nagyon jól neveltek, semmi gond nem lesz velük, mert mindig viszi őket, tudnak sétálni. Közben a lelkemre kötötte, hogy a két szemem rajtuk, mert ezek valami ritka terrierek és nagyon drága volt mind a kettő, ha bármi bajuk lesz, kifizetteti velem az árukat. Na köszi... A barátom kutyáját sokszor viszem sétálni, gondoltam ha egy 35 kgos németjuhásszal elbírok, két vádlimig érő kutyával nem lesz baj. Aha.. Csak éppen a barátom kutyája meg van nevelve és akkor sem szalad el, ha póráz nélkül van, mellettem sétál végig. Ez a két kutya rohant keresztül-kasul mindenen, át a bokrokon, árkokon, tócsákon. Minden háznál majd' szétszedték a kerítéseket, ahol kutya volt, húztak, rángattak összevissza és bármit mondhattam nekik, meg sem hallották. Mikor hazavittem őket, kérdeztem, hogy minden séta ilyen hektikus? Erre mondja, hogy hát most lehet kicsit izgágábbak voltak, mert utoljára november elején volt velük az utcán. Ja, köszi...

Tegnap is felhív délután 6-kor, hogy segítsek már neki fát vágni, mert fogy a tüzelője. 53 kg vagyok, lány, 0 fizikai állóképességem van és életemben nem vágtam még fát. Ráadásul én akkor már teljes "harci díszben" voltam, kiöltözve, sminkelve, beszárított hajjal. Mondtam, hogy hát én most nem érek erre rá, kérjen meg a hétvégén egy férfi szomszédot, hátha egy kis pénzért cserébe segít. Kiakadt, hogy mi dolgom van nekem Szilveszter estéjén, kijárási korlátozások alatt, amikor minden buli be van tiltva.

Közben meg sorolja folyton, hogy neki mennyi pénze van, hány száz milliója van befektetve, hol vannak lakásai, házai, nyaralói és hogy neki nincs gyereke, soha nem is akart volna szülni, de ha én megígérem, hogy gondját viselem majd, ő mindenét rám hagyja. Ezt elmeséltem az apámnak, mondta, hogy anno férjet is ugyanezzel a szöveggel akart fogni magának és higgyem el, hogy oka van, hogy közel 60 éves és senkije nincsen. Nem akarja megmondani, hogy mit tegyek, de az biztos, hogy ő a helyemben azonnal megszakítana vele minden kapcsolatot, mert ez csak rosszabb lesz.

Szerintetek?

Ma is arra keltem, hogy reggel 7-kor írt egy hosszú üzenetet, hogy milyen család az, ahol nem lehet a rokonok segítségét kérni semmiben.