Egy katasztrofa az eletem. Az anyam tonkretesz idegileg, lelkileg mindenhogy?

Senkinek nem tudom elmondani. Senkivel nem vagyok olyan kapcsolatban. Baratomnak nem akarom,mert nem akarom hogy kiabranduljom belolem.

Baratnoimtol eltavolodtam,es szerintem mentalisan is beteg vagyok.

Anyuval soha nem voltunk joban. Apukammal szetmentek mikor 2 eves voltam. Utana hozzament egy ferfihez akivel mai napi egyutt vannak,de mar vele sem vagyok joban.

Kiskoromban allandoan cseszegetett anyu mindenert es ez mai napig megy

Ertelmes dolgokrol nem lehet vele beszelni,mert allandoan bevan feszulve. Mivel anyu ferjevel nem jo a kapcsolatom ezert nem adott penzt anyunak az en eltartasomra. Anyu emiatt engem hibaztat. Azt mondja olyan vagyok mint az apam meg a familiaja,es hogy nekem kellene gyerektartast kernem apamtol. Illetve kellett volna 18 eves korom utan. ( Mivel anyu azt mondta neki,hogy nem kell a penz csak hagyjon minket) Apam alkoholista volt es verte anyut. En elkezdtem az egyetemet tavaly de anyu nem orult neki,mivel 42 evesen szult,ezert nem akarta hogy itthon legyek meg eveket. Minden hetvegen ment az ordibalas,hogy mennyi penzt viszek e itthonrol, holott dolgoztam is egyetem mellett.

Az idegeim tonkrementek teljesen 1 ev alatt. Szo szerint minden hetvegen orditott,hogy hagyjam ott az egyetemet,menjek dolgozni.. Befordultam,elegem lett mindenbol. Elkezdtem tikkelni,es szocialis fobiam lett. Amihez a meglevo panikbetegsegem is hozzatett..( Azota hipochondriam,is van es olyan furcsan erzem magam..kilatastalannak erzem az eletem es nincs motivaciom,mert tudom hogy anyunak semmi nem fog tetszeni,es ezzel teljesen lehangol.) Otthagytam az egyetemet. A jegyeim jok voltak,tehat nem kibuktam. Lelkileg nem birtam tovabb.Az ottani kovetelmenyekre ratett az itthoni legkor.

Elkezdtem dolgozni tobb helyen is,es mindenhol azt mondtak,hogy jol dolgozom es megtalalom a munkat. Szerettek. Anyuval nagyon sokszor kiabalok,es csunyan beszelek de azert mert mar teljesen elegem van ebbol az egeszbol. Gyulolom ot! Allandoan leakar huzni,es csak magat nezi,hogy neki mi a jo. Teljesen be van fasulva. Oke nem volt egy konnyu elete en elismerem de miert nekem kell szivni egy 63 eves ember mellett igy?

Mivel most visszakarok menni egyetemre ezert nincs penzem elkoltozni. Gyujtogetnem kell. Szar az egesz.

Teljesen elveszi az eletem. Allandoan bejon a szobamba kopogas nelkul,elpakolja a cuccaimat,a kabatomat kiviszi az akasztora,es mindig megmondja,hogy mit tegyek. 21 eves vagyok. Miert kell ugy kezelni mint egy debilt? Ugy erzem csuszok lefele a lejton. Lelkileg rottyon vagyok teljesen,de anyu szerint ez csak hiszti. Pedig nem. Valami komoly mentalis problemam van szerintem. Nem merek bevenni gyogyszereket,mert felek,hogy mereg. Nem merek asvanyvizes palackbol inni mert felek,hogy hipo van benne,vagy valami mereg. Takaritaskor

A vegyszerektol is rettegek,hogy bajom lesz. Soha nem voltam ilyen. Ez 1 ev alatt jott elo. Kenyszerkepzeteim vannak.

Mit tegyek szerintetek?

Hogyan tovabb?