Mit gondoltok erről?

Ezt szerintem is a szülők dolga kommunikálni a gyerek felé, az is jogos, ha a megcsalt fél elmondja, hogy a másik mennyire megbántotta őt, màr nem szeretik egymást. DE HA a gyerekkel tényleg rendesen bánik az illető, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy őt továbbra is szereti, a felnőttek meg követnek el hibákat.

A megcsalás szinte sosem csak az egyik fél kizárólagos hibája egyébként, nem látunk bele két ember kapcsolatába. Nyilván ez nem megoldás, de attól még a legtöbb eset nem fekete-fehér (mindezt úgy mondom, hogy csaltak már meg).

En a gyerek szemszogebol irok neked ... Sajat tapasztalat ...

Apam miatt valtak el a szuleim , megis amikor nala voltunk mindig anyamat szidta. Tonkre tette a gyerekkoromat ! Nagyon sok idobe telt feldolgozni az egeszet ..

Szerintem nem szabad egyik szulonek sem szidni a gyereknek a masik felt, hisz csak egy kisgyernekrol beszelunk , mindegy hany eves 1 vagy 20 ugyan ugy faj neki !!

Inkabb elvezzuk ki , hogy vele lehetunk !

A nagyszulonek meg semmi koze hozza !!!!

Én semmilyen esetben sem tartom jogosnak azt, hogy a gyerek előtt a másik szülőt szidják. A gyereknek két szülőre van szüksége, akikre számíthat, nem tartom tisztességesnek azt, hogy egyik szülő - a saját lelki fájdalma miatt - megpróbálja a másik szülő ellen nevelni a gyereket. Hosszútávon lelkileg is lehetnek következményei ilyennek, a gyerekre nézve.

A felnőttek egymás közt rendezzék le konfliktusaikat és ne vonják be a gyereket.

A kisgyerek biztos hogy érdeklődik afelől, hogy miért nincsenek együtt a szülei. Nemcsak a szüleitől, hanem a nagyszüleitől is. A semmit nem mondok neki, nem jó megoldás. Szidni se kell, de "mosdatni" se a másik szülőt.

Családban volt: az anya lelépett a szeretőjével, az apára hagyva az óvodás korú gyereket. Később az apa újra nősült, lettek gyerekeik is. Aki nem tudta, nem mondta volna meg, hogy az első gyerek nem közös. Nemhogy mostohán nem bántak vele, hanem inkább a kivételezés volt. A gyereknek sose szidták az anyját, a nagyszülők is ehhez tartották magukat. Amikor nagyobb lett, néha néhány napot a szülőanyjánál töltött. Persze ott nem kellett viselkedni, szabályokat betartani, tanulni; azt az évi pár napot el lehetett így is tölteni. Amikor a gyereknek is lettek gyerekei, nyári szünetben jó volt lepasszolni őket hetekre az apához és a mostohaanyához. Persze a szülőanya ilyenre nem ért rá. Aztán amikor már nem kellett a gyerekeket nyári szünetben lepasszolni, szépen le lettek kakkantva azok akik felnevelték. Akkor már a drága jó szülőanyának is édes egyetlen gyermeke és drága unokái lettek. Nagyon megérte kicsi korában nem elmondani a dolgokat úgy ahogy vannak. Mire meg elég érett lenne (egyáltalán mikor lesz az?), addigra kialakul benne egy hamis kép a másik szülőről és azt nem tudod átírni.