Nagyon kivagyok, mit tegyek?

Az én férjem még néhány hónaposan sem tudta megnyugtatni a kicsinket, egyszerűen megijedt, hogy esetleg valami komoly baja van és mindig rohant vele hozzám, hogy mondjam meg, miért sír :=) Mostanában, ha nézegetjük a régi képeket, mindig nevetünk rajta, hogy milyen sután tartja mindegyiken a gyereket, még a testtartása is görcsös! Pedig imádja első perctől, csak nem tudott vele mit kezdeni: pici volt, "törékeny", állandóan sírt valamiért, amit csak anya (azaz én) tudott megfejteni... hidd el, nehéz feladat ez egy férfinak, őt nem változtatják a hormonok egy pillantás alatt apává, mint ahogyan minket anyává.

A kérdésed és a kommentjeid alapján te sem vagy éppen a helyzet magaslatán, hormonok ide vagy oda, megvisel a megváltozott helyzet, az anyaszerep. Plusz ott a konfliktus a férjed és az anyukád között, amitől szegény férjed is feszült, nem barátkozhat kedvére a babával, helyette árgus, figyelő szemek kereszttüzében kell(ene) megfelelnie a te és anyukád által felállított elvárásoknak. Minél tovább lesztek ilyen zűrzavaros kapcsolatban, annál nehezebb lesz családdá érnetek. Sőt, ha túl sokáig tart ez a hánykolódás, akár szét is hullhat a kapcsolatotok. Ne hibáztasd a férjedet mindenért, neked ugyanakkora a felelősséged mint az övé, sőt, nőként kicsit többet kell tenned a család összetartásáért, igazi családdá kovácsolásáért. Attól, hogy anya lettél, ne felejts el szerető feleség, megértő társ is maradni.

Adj időt magatoknak. A párdoddal alig vagytok együtt, és a gyerekkel se nagyon van még.Majd ha végre kész lesz a házatok, összeköltöztök, akkor javulni fog a dolog biztosan.Megkell azt is szoknia, hogy apuka lett:))

Sok sikert!