Nagyon kivagyok, mit tegyek?

Türelem! Apa lett, és ez nehezebb, mint anyának lenni. Nő vagyok, két gyerekkel, hidd el, tudom. A mi kapcsolatunk is majdnem tönkrement. Ők nehezen dolgozzák fel azt a tényt, hogy apák lettek. Akkor is, ha imádják a gyereküket. Segíts neki, és várd meg, amíg átköltöztök a sajátba. Az sokat segít.

Ja, a legtöbb apa pár hónapig meg sem fogja a gyerekét, mert fél, hogy elejti. Nemhogy megnyugtatni!!! HIdd el, az egy ideig még a te dolgod lesz.

Tapasztalataim szerint kb. 1 éves kor után lépnek be aktívan az apukák, amikor már lehet játszani a gyerkőccel.

Lehet, hogy le fognak pontozni, de ez van.

Próbáld megérteni. Mikor lesz kész a lakásotok? Egyébként ilyenkor együtt lenne jó lenni, mert el fogtok távolodni egymástól... Nem megoldható, hgoy ő is odaköltözzön addig?

Egy kisgyerek érkezése még tökéletes körülmények (lelki, anyagi, lakhatási, stb.) között is nagy feladatot ró a családra. Minél több dolog miatt feszeng amúgy is a pár, annál nehezebb alkalmazkodni az új helyzethez.

Próbáld meg megérteni a párodat és amint lehet, költözzetek újra össze.

Mi a kórházból egy szétvert házba jöttünk haza, a férjem rohant dolgozni, nekem jöttek a melósok, betont törtek, vizet szereltek, burkoltak, mindezt egy 6 napos(!) babával a karomban felügyeltem és irányítottam, ebédet főztem a szakiknak és a kicsinket is elláttam. Anyukám már nem élt, anyósom messze tőlünk, meg kellett egyedül oldanom, de egy kis szervezéssel minden megoldható. 7 hetes volt a picur, amikor kész lettünk. Makkegészséges, kiegyensúlyozott, vasgyúró apróságunk volt, azóta már iskolás.

Ha lakható a házatok, költözz vissza mielőbb a babával, ne hagyd magára a párodat! Meglátod, oldódni fog a feszültséged és a párod is jobban fogja magát érezni.

Nehéz dolog de ez csak akkor oldódik meg ha elköltöztök és együtt fogtok élni mert így tényleg nagyon nehéz lehet,tapasztalatom is volt ilyen!!

Egyébként nem minden férfi "fél" a babáktól,én pár hónapja szültem és már a kezdetek óta azon "vitatkoztunk" hogy kinél legyen a baba,a párom pelenkázta,etette,fürdette,altatta és élvezte is,ezzel csak azt akarom mondani hogy nem általános dolog h egy férfinak nehezebben menne a gyerekkel...!

Kicsit zavaros,amit írtál.

A párod hol lakik,hogy csak meglátogat benneteket? Ha a lakásotokon dolgozik,akkor ez miért baj?

Miért feszengsz,ha jön a párod? Miért nem fogadod szívesen? Ha érzi,hogy vele nem akarsz törődni,akkor miért maradna sokáig? A férjed ugyanolyan fontos,mint a kisbaba! Legalábbis akkor,ha együtt akarod vele felnevelni.

Hogyan tudna egy férfi megnyugtatni egy pici babát,ha te nem tudod? Ha nem éhes,nem pisis,akkor két szopi között legyen az ágyában,akkor neked is van időd a dolgaidat csinálni,és nem leszel kimerült. Semmi baja nem lesz egy babának,ha egy kicsit sír. Magatoknak csináltok gondot,hogy állandóan dajkáljátok a babát. Ez csak újabb szokás,hogy vegyük fel állandóan a babát,mert sérül a lelke.

Beszéljétek meg a gondjaitokat,és ne állítsd be mártírnak magadat se.

3 gyerekes,30 éve házasságban élő nő.