Nagyon kivagyok, mit tegyek?

Amúgy lehet hogy a párodnak az a baja, hogy a gyereket jobban szereted mint őt. Szerintem próbálj vele kedves lenni amennyire csak tudsz, érezze hogy szereted és szükséged van rá. Simogasd meg, meg ilyenek.

Ne ellenségeskedj, mert akkor csak menekülni fog.

Ahogy a kommentjeidet olvasom, számomra az tűnt fel, hogy semmi se rendezett körülöttetek. Még mindig nem derült ki, hol, kivel él a párod és miért, és Ti miért nem laktok vele együtt?

Nem értem, miért nem foglalkoztok együtt a házatok befejezésével? Miért nem tudod, hol tartanak a munkálatok, miért a párod édesapjának a feladata ez és a párodnak ott miért nincs semmi dolga?

Ha eleve nem jó a viszony a párod és az anyukád között, nem csodálom, hogy feszültség van körülöttetek, amikor a párod meglátogat benneteket. A párodnak is nagyon rossz lehet, hogy olyan környezetben van a gyereke, ahol Őt nem látják szívesen. Egy ilyen helyzetben nem csoda, hogy nem tudtok egymással normálisan viselkedni, a párod pedig nem tud nyugtatólag hatni a babára, hiszen ő is feszült, erre pedig a kisbabák kifejezetten érzékenyek. Még a megszokott környezetbe születő kisbabák is felborítják a szülők életét, lelkét, nem hogy ott, ahol minden zavaros.

Egy kisbaba ellátása, ha egyébként semmi komolyabb probléma nincs, nem nagy ügy, nem kell túldramatizálni, csak bele kellene szokni neked is, a párodnak is. Nem a baba ellátása a legnehezebb, hanem az új szerep megtanulása, vállalása akár neked, akár az apának, viszont amíg ennyire szanaszét vagytok, nem hinném, hogy lehetőség van rá megszokni, megtanulni.

Kíváncsi lennék, a 06.50-es válasszal kinek volt baja és miért? Nekem nagyon tetszik ennek a fiatal anyukának a hozzáállása, talpraesettsége. Anno én is pont így csináltam.

Mi 6x építkeztünk, mire meglett a végső otthonunk és volt részem bőven a gyerekekkel együtt is tevékenyen részt venni az ügyintézésben, munkálatokban.

Kérdező!

Vállaltad, Megszülted? Miért mit gondolsz, kinek a feladat otthon vigyázni rá? Ha anyukád már fél óráig játszik vele, azért legyél hálás, nagyon sok nőnek anyának 24 órázik a párja, hullafáradtan megy utána haza és a nőnek kell tartania magát, vigyázni a picire, enni adni a párjának.

Mit sajnáltatod magadat, meg egyből külön akarsz menni??

A párod melózik, elfárad, nem fog ugrabugrálni a kicsivel, és mivel Te vagy vele nagyrészt, jó hogy nem alakult ki még benne az apaság igazán.Gondolom melózik is, meg a lakásotokat is csinálja...de ha csak a lakást csinálja, az is megterhelő. Csak azért vagyok ilyen paprikás, mert majdnem ugyanilyen helyzetben vagyunk, nagyon nehéz csak nekem vinni a háztartást a picivel (még segítségem sincs), de tudom hogy a férjem értünk szorgoskodik.

Ezért szerintem kicsit vegyél vissza a türelmetlenségedből, és értsd meg a párodat is! Nem kell rögtön "ágytól-asztaltól", majd rendeződik ez szépen. És tényleg bocs, hogy kirohantam , mint Zrínyi a várból, ,csak ezért ne okold a párodat, és csak ezért ne akard elhagyni !