Mit tegyek? Átkozott vagyok?
Sajnos nagyon sok trauma ért az életemben és érzékeny lélek vagyok. Bántalmaztak gyerekkoromban szexuálisan zaklattak, az apám egy alkoholista volt aki lelki terrorban tartott. Szegények voltunk sosem volt megtartva a születésnapom. Az otthonunk olyan putri volt hogy szégyeltem oda vinni kiskoromba a barátnőimet. Mivel nem voltak szép ruháim. A suliban is lelkiterrorban tartottak.
Életben fénypontja volt amikor megtaláltam a párom. Értelmet adott az életemnek. Minden jó volt. 10 éve vagyunk boldog pár. Ismerem tudom hogy az ő családi háttere is szintén borzalmas.
Nemrég mentálisan lebetegedtem és teljes mértékben a páromra szorulok. Pánikzavar szindrómám van. Az apám halála után jött ki. Hiába volt alkoholista. Kettős érzelmeim vannak. Amikor eszembe jut hogy jó volt velem akkor boldog emlékem van. Ha eszembe jut hogy mindog berugott akkor utálat és düh van bennem. A szüleimnek sosem mondtam el hogy a saját testvérem molesztált kiskoromban és ezt a pszichiáterem sem tudja.
A lényeg hogy mióta beteg vagyok azóta a párom családja elítél mert szerintük bekamuzom ezt mert nem akarok dolgozni. Meg szégyeljem magam. Fiatal lány vagyok stb fejezzem be a hazudozást. Úgy érzem ettől még jobban kikészülök. Mivel a párom családja valami kontakt mindig lesz közöttünk.. Én teljesen ki akarom őket zárni az életemből. Csak nyugalmat szeretnék végre.. Az életemben soha nem lehet már nyugalmam úgy érzem annyi teher van rajtam hogy beleroppanok. Annyi baj és bánat jutott ki nekem 24 évesen amit más egész életében nem tapasztal azt akarom hogy változzon valami hogy a multam ne keserítse meg a jelenem.
Mindenhol hamupepőkeként kezeltek. Csak csicska voltam mert velem bármit megtehettek mivel 16 évesen elmenekültem otthonról. 6x költöztem majdnem hogy évente. Volt hogy fél évente mert mindenhol csak addig voltam jó amíg kimostam a ruháikat. A párom szó szerint megmentett. Aztán hogy felnőttem mostis nehéz mert iskolába nem tudtam járni mert menekültem a családom elől.
Most hogy beteg vagyok szenvedek. Nemtudok még visszamenni a gyárba dolgozni. De abból meg nem tudok fenntartani egy albérletet hogy innen jó messzire elmenjek... Vinném az egyetlen értelmét az életemnek is. De nem akarom hogy ő is cipelje az átkozott életem minden problémáját. Kérlek adjatok tanácsot.
válasza:Először is: beszélj őszintén a pároddal, szerintem ő ezt nem úgy közelíti meg, mint a családja, és ha érzed a támogatását, akkor megnyugszol. Ezen kívül, akármennyire nehéz, nagyon fontos lenne elmondanod a pszichiáterednek, hogy pontosan mi történt gyerekkorodban (a szexuális zaklatással együtt). A pánikzavar akkor alakul ki, ha traumák nincsenek megfelelően kezelve, ezért a szorongás más utat talál, hogy a felszínre törjön. Ezt egyedül nem fogod tudni megoldani, szakember kell, de ő is csak akkor tud segíteni, ha ismeri az előzményeket.
A helyzeted nem olyan kilátástalan, mint amilyennek most látod. Előre mozdulni viszont csak akkor tudsz, ha nem a párod családján rugózol, hanem segítséget kérsz azoktól, akik segíteni tudnak, velük pedig őszinte vagy.
válasza:Lehet hogy azért vagyok kiragadva most ezen mert ez friss seb rajtam hogy elítélnek a nem tartanak valódi betegnek.
A párom igazi támasz nekem. De a szexuális zaklatást neki sem mertem megmondani ez egy nagy titok közöttünk és attól félek hogy ha most mondom el neki vagy egyáltalan magát a tényt hogy szexuálisan bántalmaztak az őt eltaszítaná tőlem. És valahol a lelkem mélyén szerintem nem állok készen ezt a sebet magamban feltépni. Inkább azt szoktam mondogatni magamnak hogy csak álmodtam. Egy rossz álom volt az egész el kellene felejteni.
Én nagyon azt szeretném amit írsz 2es válaszoló. Csak azt érzem önző vagyok ez miatt. Mert ők a családja és én nem akarom őket látni ő lehet hogy akarja. De azt sem akarom hogy neki választania kelljen. De viszont ismerve őket biztosan érezném hogy ők rossz hatással vannak rá.
Ezt majd meg kell vele beszélnem.
válasza:Kedves Kérdező, az a helyzet, hogy az elfojtott érzelmek olyanok, mint a krónikus fekély. Lesz körülötte egy tok, nem látszik kívülről, de a mélyben pusztít és fertőző góccá válik.
Az érzelmek arra törekszenek, hogy megéljék őket, és ha ez sikerült, akkor elpárolognak. Te most félsz szembenézni a fájdalmaddal, látod még magadat is arról próbálod meggyőzni, hogy csak álmodtad. Kész a recept a pánikbetegséghez: most a fájdalom és a félelem ezen az úton harcolja ki, hogy foglalkozz vele, megoldani viszont csak szemtől szembe lehet. Azt értsd meg, hogy nem fogod "megúszni" a szembenézést a múlttal. Ha nem vagy rá hajlandó, a régi probléma mellé újakat is szerzel. Kérj segítséget!
Köszönöm kedves utolsó. Valahol én tisztában vagyok ezzel csak nagyon félek tőle hogy ha hagyom akkor felemészt.
Nem értem hogy vannak olyan kegyetlen emberek akik gátlástalanok. Egy csepp szeretet sincs bennük sem lelkiismeret furdalás ha valaki lelkébe tipornak. Ők miért nem szenvednek ettől? Igazságtalannak tartom hogy akiben tiszta szeretet van az szenvedjen. De ilyen az élet igazságtalan. De nem akarok megtörni. Nem leszek olyan mint ők.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!