Mit tegyek, ha a családom olyan átkozottul okosnak hiszi magát?
... vagy engem idiótának, ez a valószínűbb.
Pl. megkérdezik, hogy mit tanultam ma egyetemen, elmagyarázom nekik, ők meg próbálják valamihez hozzákötni ezt, általában rosszul. Vagy valamit nem ismernek és akkor közlik velem, hogy tévedek/rosszul tudom, mert olyan nincs és ezt ordítva. Utána megnézik a neten és kiderül, hogy létezik, de ekkor se kérnek bocsánatot vagy bármi, azért mert kiabáltak és veszekedtek velem. Az nem megoldás, hogy elvonulok ilyenkor, mert a wc kivételével utánam jönnek, hogy én rosszul tudom. Ezt rengetegszer elmondják. Ha nem mondok semmit, akkor megint ordítanak, hogy hálátlan vagyok és ennyit se bírok megtenni.
Vagy a közlekedés: megyek valahova, megkérdezik milyen úton. Én pl válaszolok, hogy a négyes és a hármas metróval, majd besétálok.
Reakció: hülye vagyok, ha felszállok erre a buszra, majd a villamosra és egy trollira, akkor ott rak le. Ja, csak az a busz már évek óta megszűnt és kétszer annyi idő lenne így.
Sok ilyen kis apróság, de megőrülök ettől, már attól tüskés leszek lassan, ha hozzám szólnak.
Hogyan lehetne jelezni, hogy nem vagyok olyan rémes, mint azt ők hiszik?
válasza:Nem viselkedek gyerekesen.
Ha kérdeznek, akkor türelmesen kerek mondatokban válaszolok nekik. Annyi változott, hogy ezután igyekszem eltűnni a közelből, mielőtt megint elkezdik, hogy rosszul tudom.
Kicsit nehéz nem foglalkozni azzal, hogy mit mondanak, ha mindenhova követnek ezt szajkózva minimum 1 órán keresztül emelt hangerővel.
válasza:Eléggé hisztisnek tűnsz, ha nem írtad volna az egyetemet, nem hittem volna, hogy 13 évesnél idősebb vagy. Nem hinném, hogy a családtagjaid ok nélkül úgy viselkednének veled, ahogy leírtad, és közben persze mindenben neked lenne igazad. Ha meg nagykorú vagy, elmehetsz dolgozni és elköltözhetsz kollégiumba vagy albérletbe.
Addig is néhány tipp: ne számolj be arról, hogy mit tanultál, adj kitérő válaszokat, vagy mondd, hogy "így fogom csinálni, tudom, hogy ti úgyis mindent jobban tudtok, de attól én még úgy akarom csinálni, ahogy én szeretném". Ne mutasd ki, hogy idegesítenek, vágj közömbös arcot, akkor vissza fognak venni.
Oké, lehet, hogy így leírva tényleg hisztisnek tűnök.
Dolgozok (fizetésem nagy részét oda is adom), mert a hiteleket nem tudnák egyébként fizetni. Kollégiumhoz túl közel lakok, albérlet meg csak akkor lenne kivitelezhető, ha nem adnék haza semennyit, ami nem működik, mert akkor 90 ezerből kéne megélnie 3 embernek albérletben, hitellel.
Közömbös arcot vágok már évek óta, a hangomban semmi hangsúly nincsen, mert támadásnak veszik. A vita/veszekedés is úgy néz ki, hogy leülök, szembe fordulok velük és várom, hogy abbahagyják végre.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, rengeteg dologhoz nem értek, főleg nem vagyok tévedhetetlen.
Sejtem, hogy honnan ered néhány dolog (pl közlekedés): 14 évesen a felvételi írásbeli helyére nem találtam oda egyedül, így kétségbeesetten telefonáltam nekik, ezt mindig felemlegetik, hogy nehogy úgy járjak, ami tulajdonképpen egy féltés tőlük.
Egyszer egy ilyen vita közben tiniként sírva fakadtam, hogy ez nagyon bánt engem, ekkor mondták, hogy ők ezt sose bántásból mondják és másnap nevetve mesélték a többieknek, hogy engem is elért a kamaszodás, túlérzékeny vagyok. Azóta igyekszem teljesen semleges lenni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én a helyedben lelépnék. Ha ennyire semmibe vesznek téged, akkor neked miért is kéne tekintettel lenned rájuk? Ha annyira okosak oldják meg maguk a problémáikat.
Lakcímedet meg átkéred valahova jó messze rokonhoz v haverhoz és kapsz kolit aztán bejelentkezel oda állandóra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!