Folyton őrlődök a szituáció miatt. Mit tegyek?

Ezt már az elején elszúrtátok.

"Szinte teljesen mások az elképzeléseink az életről, a mindennapokról, mivel ő ilyen művészlélektípus, én meg vagyok a megtestesült ráció"

Ez elég nagy baj,erre nem lehet építeni.Az igaz,hogy az ellentétek vonzzák egymást,de ha az egyik balra húz a másik jobbra és semmi közös cél,amiért együtt küzdhetnek,akkor ennek a kapcsolatnak annyi.

"csak a szexualitás része az, ami teljesen jó"

Erre egy életet alapozni harmat gyenge.

" ezeket nem nagyon kapom meg tőle, még így se, hogy a gyereke anyja lettem"

Azt mondtad a picit hagyjuk ki.De ebből a mondatodból látszik,hogy te bizony a gyerekre alapoztál,hogy majd miatta másképp fog látni téged is.De ez nem így működik.A gyerek csak szív,ha egy olyan kapcsolatba születik,ami már akkor romos volt,mikor ő még nem is létezett.Soha nem fog egy gyerek szerelmet csiholni egy kapcsolatba,ha abban már nincs.Ezt nektek kettőtöknek kell rendezni és nem a gyerektől várni a csodát.

Az is elég nagy baj,hogy 2,5 év után már nem szerelmes beléd és egész egyszerűen nem törődik veled.Vagy adsz még egy utolsó esélyt a dolognak és beszélsz vele,tudatosítva vele,hogy ha valamit nem változtattok közösen,akkor vége lesz.Ha nem hajlandó vagy te nem érzel már késztetést,akkor sajnos több megoldás nincs,mint újrakezdeni mással,aki talán egy kicsit is arra vágyik az életben,amire te és a gyereketeket a helyzethez képest normálisan felnevelni.