Nagyon szomorú vagyok. Mit csináljak?

Kicsit lehet hosszú lesz, köszi aki elolvassa.

Szóval tegnap barátnőmmel bementünk a városba. Én bicajjal voltam. Találkoztunk pár barátunkkal, együtt beültünk egy kávézóba. Amikor kijöttem a bicajom eltűnt. Ellopták :S Körbe jártam a várost, kérdezgettem haverokat, ismerősöket nem-e látták. Aztán ahogy tudtam hazasiettem. Itthon rögtön lecsesztek, hogy mindig csavargok, minek kell biciklivel járni a városba(... eddig meg az volt a baj ha gyalog voltam:S:S). Meg hogy ha ki akarok menni akkor mondjam meg nekik h Anya, Apa 9-re itthon vagyok. De ezt nem értem, eddig 9 előtt mindig haza értem, még is lecsesznek :( Plusz anyum mindig meséli h ilyen idős korában ő is mindig csavargott.. Am rendőrök is voltak nálunk stb.. Aztán belőlem teljesen kitört a sírás, mondtam h sajnálom, nem az én hibám, nem gondoltam h ez lesz, (anyum eközben járkált ki-be, és kb egyik fülén be másikon ki) már majdnem összeestem annyira sírtam. Apum odajött megölelt, mondta h nincs semmi baj, majd veszünk másik biciklit. Aztán anyum odajött. Elkezdtem neki mondani hogy sajnálom, meg akartam ölelni, erre levette a kezem magáról, ment tovább és annyit mondott, hogy erre már keresztet vethetsz.. Nagyon rosszul esett :( Persze megértem hogy idegesek voltak de mégis.. Azóta nagyon szomorú vagyok. Ma kedvesebben voltak velem valamennyire. Barátomhoz is úgy volt hogy ma megyek, de lemondtam hogy ne szóljanak hogy megint elmegyek itthonról. Szerintetek holnap már kimehetnék? Nagyon hiányzik barátom, ráadásul nemsokára megy nyaralni :( Köszi aki ír! 15/L