Ha én is ilyen szerencsétlen leszek én is mint a családom, akkor minek tanulok? 21/f

Miért alakult úgy, hogy mindhárman ilyen munkát csinálnak a végzettségük ellenére? Azért a tanárból takarítónő nagyon durva

Nem az a luzerseg.

én azt taoasztalom, hogy a legtöbb ember, aki végzettségéhez, tudásához szinten alsóbbrendű munkát végez, az hosszú rossz döntések sorozata miatt lett így és mert mindig a karrier elő vett vmt, nőknél nagyon gyakran ez a gyerek. Egy nagy kihagyás után a kuytának sem kell, még egy tanárnő sem, betöltik a helyet a minden évben ujonnan iskolapadból érkezők. Kizárólag azoknak lesz sikere a munkában és karrierépítésben, akik nagyon sokat feláldoznak, akár a családi dolgok terén is, pl. az anya egy év múlva beadja bölcsibe a gyereket, vagy pl. többet túlóráznak, pl. többet fordítanak kapcsolatépítésre, akikkel olyan emberekkel ismerkedik, akik beajánlják őket, ez a sok kapcsolatépítés is mind a család, barátok rovására van.

na és persze a lustaság és félelem is közrejátszik, pl. sokan nem vállalnának el egy munkát, ahol bizonytalanabb a jövőjök, de több fizura vagy önállóságra számíthatnak, mert a mostani biztosabb munkahelyet részesítik előnyben, vagy nagyon sokan úgy vannak vele, hogy ha hallják, hogy egy céglnél nagy a munkatempó, sok a túlóra, akkor inkább a nyugit választják, pedig lehet hogy onnan fejebb léphetnének, többet kereshetnének. Aki törtet és sokat fektet a karrierjébe, azok elégedettek a tanulássa és munkájukkal.

sok olyan párt ismerek, ahol a karrier miatt csak egy gyerek lett, így a nő is visszamehetett dolgozni és megkereshetett 300 nettot. Ha a féje is keres mondjuk 400 nettot, akkor máris 700 nettoból gazdálkodhatnak, cserébe viszont nincs kistesó...

Pont a szüleid szomorú esete acélozzon meg. Engem is eltanácsoltak anno az egyetemről, most docensként a habilitációmat írom. A 135 doktori iskolai oktató közül a 7. legtöbbet publikáló vagyok. Az előttem lévők 20 évvel idősebbek. Nem szabad soha semmit sem feladni. Amúgy ha bárki kérdezi, mondhatod: apuka műbútorasztalos; anyuka általános iskolai tanár. Ha nagyon faggatóznak, hozzá lehet tenni, hogy nem a szakmájukban dolgoznak. A műszaki menedzser nem rossz dolog, kívánom, hogy nagy karriered legyen.

Ne törődj semmivel, csak tanulj szorgalmasan tovább! Nehogy feladj mindent előre. Saját tapasztalatból mondom, mert én nagyon csúnyán megjártam a pesszimizmusommal, abbahagytam a tanulást, a végén közmunkásként az utcát sepertem.

Egy közhellyel kezdenék: Mindenki a saját sorsának a kovácsa. Mindig is közepes tanuló voltam. Keresztanyám tanár, aki egyszer mondta szüleimnek, hogy egy jó szakmunkásba kell mennem, az talán menni fog nekem. Végül az általa nem javasolt, szerinte sok lesz nekem szakközépbe mentem informatika szakra. Azt is közepes eredménnyel elvégeztem, majd főiskola, dettó 3.49-el elvégeztem, de már az utolsó évben dolgoztam egy informatika üzletben. Már időben munkát kerestem és mikor diplomáztam, már meg is volt a munkahelyem, ahova 3 körös interjú alapján bejutottam Nyíregyházán. 5 év múlva Budapestre csábítottak, ahol 10 évig melóztam, most pedig kiköltöztem a Kanári szigetekre, mert utálom a telet. Azota is (11. éve) annál a cégnél dolgozom "Home office"-ban és egyéni vállalkozó is lettem az évek alatt és nagy cégeknek melózom még a rendes 8 órás munkám mellett. Minden álmom megvalósítottam, mert mindig a céljaimra koncentráltam, hajtottam míg el nem értem. Pedig alapjában véve lusta gyerek vagyok és továbbra is közepes mindenben, de egy erős közepes. Nem kell kitűnő ahhoz, hogy révbe érj, csak tűzd ki a célt és hajts felé. Ismerj meg embereket és az életed a megfelelő irányba, a célod elérése felé fog alakulni, ha arra összpontosítasz. Nekem sokszor eszembe jut Keresztanyám, hogy hogy mit mondott és az mennyire bántó volt nekem általános iskolás gyerekként. De most már csak mosolygok rajta, amikor kinézek az ablakomon, ahonnan az óceánt, 3 medencét, teniszpályát és 365 napnyi napsütést látok. Ja és nem a diplomám szerinti szakmámat csinálom 😂 Szóval fel a fejjel, tűzz ki célokat és érd el. Igaz már 38 éves vénember lettem, mire ezt elérem tavaly.