Hogyan kellene megváltoznom?
Évente 2x vagy 3x előfordul, hogy nagyon érzékeny vagyok... és az a probléma mindig, hogy le akarok ülni megbeszélni egy fontos dolgot a családdal, a szülők pedig csak átnéznek rajtam, nem válaszolnak, levegőnek néznek és mással kezdenek el foglalkozni, lelépnek és ez főleg olyan dolgoknál van,ami tényleg nagyon összetett komplex dolog.
Nem panaszkodós típus vagyok, sokszor magamba folytom és nem is akarok minden hülyeségből vitát csinálni,és tényleg csak akkor akarok leülni velük beszélni, ha nyomós oka van. Egyébként ugye nem vagyok sértődős meg ilyesmi.
A lényeg, hogy nagyon fel tud idegesíteni és kihoz a sodromból az, hogy nem figyelnek arra,amit mondok, hülyeségnek tartják, végig sem hallgatnak, hazudoznak, és semmibe nézik a dolgokat... és ilyenkor előfordul, hogy nagy nagyon csúnyán elvesztem a türelmem. Kiabálok, gyorsan beszélek, csapkodok, dobálom a kezem ügyébe kerülő dolgokat... utána még ők is kitesznek magukért, lehordanak mindennek, hogy mit gondolnak a szomszédok meg az osztálytársaim vajon ezt csinálják-e, de utána valamilyen szinten felfogják, hogy én komolyan akarok velük beszélni és a békesség kedvéért,vagy hogy hamarabb szabadulhassanak,inkább végighallgatnak.
De ezek nem mindig happy end-del zárulnak, azért a szüleim se adják be olyan könnyen a derekukat, és ők is tudnak agresszívek lenni.
Mondjuk gyerekkoromban sok ilyen veszekedés volt,ahol apu meg anyu cirkuszolt és most meg ők mondják nekem,hogy ajjaj de gáz kb. (finoman és egyszerűen ezt csak én összegzem így)... mindegy, én már nem élek velük,nagyimnál élek... de jobb is,mert anyu van mikor csak mert fáradt iszik otthon... meg már nme is emlékszem mik történtek,mikor velük laktam,de eléggé kritikusak, haamr felkapják ők a vizet.
Sokkal jobb,hogy nem élek velük,de nem akarom egyáltalán,hogy ilyen dühkitöréseim legyenek,főleg azt nem,hogy rendszeres legyen.Valahogy felnőtt módon kellene kezelni a dolgokat,annak ellenére,hogy látom, a szüleimnek is oly sok éven keresztül szülőként sem sikerült.
Szóval valami olyan válaszokat szeretnék,hogy mit kell csinálni, ha egy nagyon fontos kérdést hosszú időn keresztül nem akarnak megbeszélni és a másik szemszögéből is látni (jelen esetben pl. az én szemszögemből).
Értem én,hogy vannak egyéb tényezők: meleg, időjárás, munkaterhelés, egyéb körülmények... speciális igények...
DE HOGYAN ?? Annyira elítélem ezeket a dolgokat és kihoznak a sodromból.De már jobban kezelem az érzelmeimet,mint évekkel ezelőtt,ugyanakkor ez nem a legideálisabb állapot,ha becsúszik 1-1 törés,zúzás..
segítenétek hozzászólásaitokkal? Köszi
Köszi szépen a választ!Igazából nem tartom magam lelkibetegnek,szomorú se vagyok, meg kikészülve se, csak egyszerűen pár tippre lenne szükségem,hogy mit szoktak ilyen helyzetben csinálni,hogy minden okésan menjen,simán!
A nagyimnak igazából ilyen kérdésekhez nincs köze,mert kifejezetten a szűk családi körre vonatkozik.Vele csak úgy együtt élek,egy fedél alatt, jól elbeszélgetünk arról,hogy mit csinált a kertben meg ilyenek, de nem várok el tőle semmit!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!