Ha egy családtag mindig rosszkedvű a társaságodban, akkor titkon valószínűleg nem kedvel?

Akkor min csodálkozol? Vajon miért lesz rossz a kedve annak a társaságában, aki valami olyat tett, hogy nem tudtok neki soha megbocsátani? Gondolom, akkor valami komolyabb dologról van szó, nem egy apróságról.

Miért nem csináltok programot apukád nélkül? Te és tesód, tesód és anyukád, hármasban?

"Én abban sem látok semmi kivetnivalót, hogy valaki másképp viselkedik a barátaival, mint a családdal. Tök más közeg."

Akkor boldogítsa a barátait, ne a családján lógjon.

Így már árnyaltabb a kép. Hát, száz szónak is egy a vége, én is szarul éreztem magam a családomban, de nem is járkálok oda (most már csak anyám van, de amíg apám is volt, addig sem).

Ki az a marha, aki oda járkál, ahol szar volt neki, nem is értem.

Hát akkor nem is olyan csöndes, ha üvöltözni is tud veletek. :-)

14-re:

Tehát, ha apukátok nincs ott, akkor is szinte ugyanolyan. És nemcsak nem mosolyog, de üvöltözik, beszólogat stb.

Nos, ezzel együtt is jó ötlet, hogy ti mentek hozzá. És amikor átvált bunkó üzemmódba, akkor vegyétek a cipőtöket, kabátotokat, és mondjátok meg neki, hogy aki így beszél veletek, azzal egy percig se maradtok, ha nem okvetlen muszáj. Menjetek el, hagyjátok magára. Néhányszor ezt megcsinálnátok, talán elgondolkodna utána az üres lakásban.

A másik: ha ő javasolna programot, ne menjetek vele. Kerek-perec mondjátok meg, hogy úgy viselkedik veletek, hogy az nektek rosszul esik és bántó, ezért nem akartok vele semmilyen programra menni. Ennyi. Menjen egyedül strandra, ha a ti társaságotokban nektek beszólogat, meg üvölt veletek. Vagy menjen azokkal a bizonyos barátaival, akiktől rögtön vidám lesz. Tényleg, velük szokott programokat csinálni?

Én sejtem mi lehet a mögött, hogy egy szót se szól. Azért nem mond semmit, mert nem akarja, hogy apátok is belelásson az életébe, ezért nem akar beszélni semmiről, hogy mi történt vele, mik a tervei, miről mi a véleménye. Nem akarja, hogy ezáltal, hogy beszél, sztorizgat apátok is részese legyen az életének.

Nem veletek van baja!

Találkozzatok úgy, hogy apátok nincs jelen. Rögtön más lesz, majd meglátjátok. Bár az is lehet, hogy bennetek sem bízik annyira, mert azt gondolja, hogy bármi amit mond csak nektek, anyukádnak és neked, azt ti elmondjátok majd apádnak. Ezáltal lehet, hogy veletek is távolságtartó lenne akkor is, ha hármasban lennétek. Lehet, hogy anyukádra is neheztel, amiért egy ilyen nehéz esettel együtt van/volt gyerekkorotokban. Lehet, úgy gondolja jobb élete lett volna, ha anyukád lép, és otthagyja apádat. Ezért bizony haragudhat rá, úgy érezheti, hogy nem mellette áll az anyja, hanem apátokat támogatja. Vele van, mellette tart ki, neki az apátok a fontosabb a gyerekei nyugalma, lelki békéje helyett. Elég szomorú...

Apátok társasága az, ami így rányomja a bélyegét a hangulatára. Az embernek az élettől is elmegy a kedve, ha egy utált egyén van jelen. Bizosra veszem, hogy ki nem állhatja őt.

Előző vagyok, még annyit, hogy a történtek ismeretében, amennyit megtudtunk, hogy érdekes gyerekkorotok volt, valamint te se igen beszélsz apáddal, ez alapján ne vádoljátok őt, nem lenne jogos, hiszen megvan rá az oka, amiért haragszik, rosszkedvű. Tehát ne kérjétek meg rá, hogy ne látogasson, ez már mindennek a teteje lenne. Így se volt normális gyerekkora, nem hiányzik neki, hogy még a testvére meg az anyja is elforduljon tőle. Nem ezt érdemli.

Inkább apátokat kéne kitagadni, ha már valakit ki akartok közösíteni.

Fogadjátok el, hogy ő ilyen, lehet, hogy megváltozik, ha egyszer apátok már nem lesz a család tagja, mert eltávozik az élők sorából. Vagy az is lehet, hogy akkor is más arcát mutatná, ha csak ti hárman találkoznátok.