Miért ilyen az apám velem? 17L

hát azt nem tudom,hogy miért így viselkedik.. de!

én úgy örülnék neki hha a keresztnevemen hívna :( már kezd idegelni,hogy úgy viselkedik velem meg úgy becézget mint egy 5évest..

Ennyire büszkeségi kérdés neki, hogy fia szülessen? Pedig az ő spermáitól függ a születendő gyerek neme............

Hát elég bunkó a viselkedése, anyukád mit szól mindezekhez?

Dettó ebben a helyzetben vagyok énis csak anyummal...:S

Tudom hogy milyen pocsék és mocsok érzés...De majd ha apud megöregszik akkor fog rádöbbenni hogy milyen sokat ér az a lány akivel most nem úgy foglalkozik ahogy kéne.

Tényleg sajnállak de sajnos ezt el kell fogadni.Tudom hogy nehéz de muszály lesz. Énis elfogadtam már.És 18 vagyok Fiú

"Pedig az ő spermáitól függ a születendő gyerek neme...... "

A gyermek neme nem függ egyik féltől sem. Az a megtermékenyítés után alakul ki.

Rspct.

Lehet, hogy csak zárkózott.. nem mindenki szokta ölelgetni a szeretteit, van akinek ez nem fekszik. Én apám se (de én se nagyon.. biztos tőle örököltem). Lehet, hogy csak annyira befordult ember, ogy hülyén érezné magát az ilyen intimebb megnyilvánulásoktól, mert te mégiscsak egy nő vagy, ráadásul a saját lánya, talán ha a keresztneveden írna be a telójába, az neki olyan lenne, mintha pucéran mászkálnátok otthon egymás előtt. Én apám is kicsit ilyen alaptewrmészeténél fogva. Nem ilyen durván, ő azért szokott bogárkámnak szólítani (ahogy anyumat meg a húgomat is), de alapvetően nem sajátja a közvetlenség. barátai se nagyon vannak. Én ezzel már megtanultam együtt élni, és felülemelkedtem rajta, iróniával kezelem. Én is sokszor hhiányoltam a bizalmas beszélgetéseket.. Oké, mi azért szoktunk dumálni, de felületesebb, vagy általánosabb dolgokról.. szóval hiányoltam a bensőségesebb beszélgetéseket. Aztán egyszercsak úgy alakult. A párkapcsolatom került szóba. Anyu is ott volt ugyan, de tőle ez nem volt szokatlan, vele elég közvetlen a kapcsolatom. De apu részéről szokatlan, sőt, szinte groteszk volt, ahogy a véleményét fejtegeti a párkapcsolatom (és úgy általában a kapcsolatok) kapcsán. És jól esett? Nem. Nagyon furcsa volt! Hülyén éreztem magam, mert nem voltam hozzászokva, hogy apu ilyen témában véleményt nyilvánít.. Szépen lezárult a beszélgetés, azóta sem volt hasonló, de az eset óta nem hiányzik. neki már kialakult ez a szerepe, és ez már így is marad. Van szerves szerepe az életemben, de nem így. Inkább valamiféle megfelelni-akarás-szerűség, vagy nem tudom. Jó a viszonyunk, szoktunk beszélgetni, de mindig meglesz köztünk ez a távolság, de én ezt már így szoktam meg. Anyuval is vannak amúgy konfliktusdaik, amik általában abból adódnak, hogy pokróc a modora, nem kimondottan kedves, figyelmes ember. De azért nem rossz ember.

Persze a te faterodat nem ismerem, de vedd figyelembe azt az opciót, hogy ő egyszerűen csak egy különálló felnőtt nőnek tekint. Ha rossz jegyet kapsz, előtüremkednek az igényei arra, hogy a társadalmilag elfogadott apai kötelességeit teljesítse, de különben egy felnőtt nőként kezel, ösztönösen az önállósodásra törekszik. Emellett talán zárkózott is lehet, mint az én apám.

Ja igen, és az én apám se képes beismerni, ha nem neki volt igaza.. De valahogy nekem is nehezen megy, bitos ezt is tőle örököltem. Utsó voltam.

lány/25

Hát..így nem tudom eldönteni, hogy miért ilyen. Néha az én apám is viselkedik furán de azért szeret. Nem lehet hogy te csináltál valamit?

13/L