Mit gondoltok arról, amikor a nő akarja viselni a kalapot a családban?

A nők illetve a férfiak véleményére is kíváncsi vagyok. Elmesélem röviden a lényeget. A szüleimről van szó apukám nehéz fizikai munkát végez, de nagyon jó pénzt keres(a minimálbér többszörösét), anyukám pár évvel ezelőtt diplomázott le, ami egyébként apukám és az akkori főnöke nélkül nem jött volna össze neki. Ha valakit érdekel nem egy túl nagy szakot végzett el, így egy másikat is elkezdett, az egy kicsivel komolyabb szak. Miután lediplomázott bekerült egy nem rossz helyre a fizetése nem egy eget rengető (a minimálbér kétszerese), de kapott egy céges telefont, laptopot, autót, és van egyéb juttatás is. Egyébként a céges autó nem saját használatra van. A lényeg, hogy apukám, így is kétszer annyit keres, mint anyukám mindent egybevetve, de mióta lediplomázott úgy viselkedik, mintha valami főnök lenne. Úgy lenézi az embereket, akinek nincs diplomája, mintha semmit sem érnének ezek az emberek. Mind emellett a munkahelyén vannak akik, a családi kedvezmény miatt, vagy tanári végzettségük van, vagy csak szimplán régebb óta dolgoznak ott, rájuk is féltékeny, hogy ők miért keresnek többet, amikor nem is dolgoznak többet, és folyamatosan panaszkodik, hogy ő nem jó, de a kollegái igen. Ami pedig az otthont illeti eddig gyakorinak mondható volt a főzés, most pedig heti 2szer jó hogy ha főz, de ilyen esetben sem komoly ételre gondolni. Apukámat mindig piszkálja, hogy például a látja helyett azt mondja, hogy lássa és egyebek, miért gond ez? Itt is vannak, akik pedig a helyesírás javításra verik a farkukat, de mi értelme van neki? Emellett van, hogy apukám egy kicsit tovább ül a gép előtt, de már rögtön rosszul van, hogy de sokat gépezik, ő meg 5 percre sem tudja letenni a telefont és nem, nem 18 éves lányról beszélünk, hanem egy lassan ötvenhez közelítő nőröl. Azt mondja az egyik szavában apukámnak, hogy ne dolgozzon olyan sokat, mert ő is tudja pontosan, hogy mennyit dolgozik, de amikor apukám leül a tv elé vagy számítógépezik rögtön szól, hogy ne lazsáljon és ezt apukám mesélte el nekem, szóval nem csak én érzem, hanem ő is, hogy vannak bajok. A ruhákat és egyebeket, amelyet nem használ lehet, hogy csak 4szer volt rajta, de elajándekozza, a használt, de egyébként jó állapotú törülközőt amelyet, apukám a munkájából kifolyólag még használni tudna, szintén elajándékozza. Ő mindig vásárol és évvekkel ezelőtt is így volt már, hogy mindig vadonat új és drága ruhákban jart addig apukám, szinte rongynak nevezhető ruhákban. Az ő ruhájai, amelyek nagyon piszkosak kisincsenek mosva, de anyukám 2 óra, használat után a pólót már dobja is a mosó gépbe. Jellemző rá mindig az újra vágyás nem csak a ruhákban, de minden másban is, így amikor elmegy vasátolni mindig vesz valami haszna vehetetlen dolgot, például volt, hogy díszes karton dobozért adott több száz forintot vagy vett lamináló gépet, amit a két év alatt egyszer használtunk. Most pedig már, olyan röhelyes, hogy nem is takarít, és szerinte ez a takarító dolga volna. A beteges vásárlásai már arra is kiterjed, ami még teljesen használható állapotban van, mint pl a porszívó, mert látott egyet a munkahelyén és most már arra vágyik. Egyébként volt olyan is, hogy a csengőnk nem müködött és csak az elemet kellett benne kicserélni anyukám meg már azzal jött, hogy kell venni egy újat, azt hozzá kell tenni, hogy egy hétig nem volt kicserélve az elem. Végül pedig már azzal is baja van, amivel eddig nem volt. Apukám haza érve szereti hallgatni a muzsika tvt tudom, hogy némely zene szörnyű, de anyukámnak eddig nem volt baja most meg lekapcsolja, hogy ezt nem akarja, hallgatni, de azt viszont, hogy ő mindenféle idézetes képpel, meg mandalával és szívecskékkel tele aggatja a házat, azt el kell viselni. Köszönöm akinek volt türelme elolvasni.