Zártatok már ki az életetekből rokont, családtagot? Ha igen nehéz volt?

Az egész családot, összes rokont. A szüleim bántalmaztak egész gyerekkoromban, anyám pszichopata, apám alkoholista, a rokonság többi részével meg sose volt szoros a kapcsolat, mert anyámékat ők se bírták elviselni, szóval bennem nem alakult ki semmilyen kötődés feléjük.

Nagyon nehéz volt egyedül talpraállni érettségi után, de életem legjobb döntése volt és azóta sem hiányoztak egy percig se.

Nem volt nehéz. Apám világ életében alkoholista volt, 18 éves korom óta nem láttam. Anyám meg mindig is munkakerülő élősködő volt. Amíg mamám élt, addig rajta élősködött, még 2 gyereket is szült neki az új pasijától, 4-en laktak nála. Aztán mamám meghalt sajnos és utána belőlem próbált volna megélni.

15 éve nem tartom vele sem a kapcsolatot, azt sem tudom hol lakik.

Anyám, 9 éve. Sosem volt egy minaanya, de nem gondoltam, hogy nem szeret minket, csak azt hittem, nehezen mutatja ki.

Karácsony volt, ő hívott át minket vacsorára, mint mindig. Ő az asztalnál telefonozott, az épp aktuális pasijával. Pont láttam hogy azt írja neki: sajnálom, hogy nem vagy itt. A gyerekeim még mindig a nyakamra járnak. Elősködők. Úgy utálom őket.

Felálltam, kérdőre vontam, ő meg csak a vállát huzogatta. Én azóta egy rohadt szót nem szóltam hozzá. A nővéremmel néha beszélnek. Sokáig hiányzott, néha gondoltam rá, hogy megkeresem, hátha megbeszéljük... de ő se keresett, egy bocsit nem üzent soha, a tesómnál se érdeklődik utánam.