Húszon,harminc évesek éltek még együtt szülővel,mert nem tudtok házat venni? Hogy bírjátok?

Pár éve alig 140.000 Ft-ot kerestem, 1 éve kapok 180.00 Ft-ot (egy helyen dolgozom, közszféra). Körülbelül zsebpénz ez az összeg. Albérlet, étkezés, gyógyszerek, esetleg ha elszakad/kilyukad valamilyen ruhám, cipőm, akkor k.o... Így még egy darabig (fogcsikorgatva) itthon a szülőkkel.

26n

19 évesen költöztem el kollégiumba. Egyrészt, egy kis faluban laknak a szüleim egy kis házban, tehát nem igazán alkalmas több felnőtt embernek, másrészt azon a vidéken nem sok lehetőség van.

Irigylem azokat, akik normális, fejlett helyen élnek és még meg is adatik nekik a normális család és albérlet helyett gyűjthetnek. Na, nekem ezek nem adattak meg, de a szüleim teljesen elviselhetetlenek, ha néha hazamegyek, biztosan belekötnek mindenbe, mennyit ülök a wc-n, milyen hangerőn beszélek, meddig telefonálok (saját készülékkel) stb. Nem lehetne velük élni.

Jól keresek, és van is megtakarításom, de esélytelennek látom a saját ingatlan vásárlást, mivel irreálisan magasak lettek az árak, hatalmas az infláció és nem is túl hívogató 30-40 évekre eladósodni.

A megtakarításomat is beletehetném valami önerőbe, de akkor meg lenullázom magam, közben meg azért vannak kiadásaim (josogítvány, fogorvos, egyéb egészségügyi kiadások stb.).

Na, ez az én nem túl rossz, mégis kilátástalan helyzetem a magyar valóságban.

Én most, 30+ évesen jutottam addig, hogy önállóan kivettem lakást.

Szüleimmel soha nem akartam lakni, apám alkoholista volt, anyám később depressziós. Tipikus mérgező szülők. Irigylem azokat akiknek van lehetőség otthon lakni.

30 éves koromig másokkal éltem. Ismerőssel, idegennel. Volt jobb ahol szinte baráti árat fizettem szobára, de volt olyan is, ahol a lakótársam felnőtt létére totál igénytelen állati szinten élt.

Lehet azzal jönni, hogy az albérlet "pénzkidobás". Anyagilag nyilván az.

Viszont ki lehet fogni egészen jókat, van 1,5 szobám, konyha, erkély, gépesített, stb. Persze, nyilván jobb a saját lakás, de az sem mindegy milyen. Sajnos saját erőből, ha hitelt is kapnék, akkor is max 20-30+ nm garzonok jönnének ki vagy max 1 szobás panel valami szar környéken.

Viszont így egymagam vagyok, valamennyire szerencsére a magam képére alakíthattam bútorokkal, mellette a gépesítés, egyebek adottak.

Amúgy az albérletben nekem a "szabadság" ami minden pénzt megér.

Jövökmegyek amikor akarok, reggel, este, bármikor. Jöhet fel bárki, vagy csak baromi jó érzés haza esni 8-10 óra meló után és egyedül megnézni egy filmet meg dögleni annak tudatában, hogy nem kell mással "osztoznom" és máshoz alkalmazkodnom.

Én egyszerűen meguntam az egészet, hogy akár szobabérlés akár otthon lakás, nem tudok magam lenni, vagy be kell zárkózzak a szobába és ott kuksolni mert a másik éppen jön-megy, süt-főz.

Azért pontoztak le, mert baromira nem a kérdésre válaszoltál. Az volt a kérdés, hogy hogy bírják azok, akik otthon laknak. Mégis miért lenne releváns, és kit érdekel, hogy neked anyádék fizették külföldön az albérletet, és ha hazajössz kapsz Pesten egy lakást???

Már alapból az szánalmas, hogy arra vered magad, amit anyuék a s*gged alá tettek, az még inkább, hogy annyi örömed van az életben, hogy itt vadidegeneknek hencegsz, de az a hab a tortán, hogy mindez még neked áll feljebb:D

Én 24 éves koromig laktam otthon. Otthon elvoltam addig, de szerettem volna a párommal összeköltözni. De ő albérletet nem akart, ezért az anyjaéknál laktunk 2 évet. Ő elvolt otthon, neki kényelmes volt. Nekem már otthon is lett volt igényem saját háztartásra, náluk aztán ez csak erősödött. Én nem éreztem magam náluk egy percig sem otthon. Otthon sem voltam olyan boldog már... Én külön akartam menni az én családomtól is meg az övétől főképp, mert nem volt jó olyan helyen lenni ahol nem szerettek (náluk ugye).

Lehet mondani, hogy más "nyakára" költöztem, sajnos igen, meg is bántam hogy belementem és mindenkit lebeszélek erről az opcióról... De ha az anyja nem akarta volna foggal körömmel otthon tartani a fiát, leleptünk volna előbb. Ők folyton ellenem beszéltek az albérlet ellen, mert rengetegszer mondtam hogy gyerünk, de hogy az milyen felesleges meg drága, meg idegennek adni pénzt milyen hülyeség és a párom is ezt hajtogatta. Mondjuk én már mindenhogy mentem volna a 2 év után... Akármibe került volna akár egyedül is, mert végülis én náluk "albérletben" voltam.

Spórolni csak a 2. évben állt neki a párom. Én első perctől hogy ott voltam, hiszen az volt a szlogen hogy azért vagyunk ott.

26 évesen elköltöztünk albérletbe. Tálaltunk egyet 35 ezerért, 1 szobásat. Boldog voltam, hogy végre van szavam ott ahol lakok. Azt csináltam amit akarok ahogy akarok amikor akarom. Kivétel a lakás kinézete... Az még ott is hiányérzet volt. Spóroltunk tovább albérletben is. Ketten sikerült összeszedni a lakás hitel önerejét 3 év alatt. Közben össze is házasodtunk.

Egyedül csak nagyon olcsó albérletbe érdemes menni az biztos. Ketten sem szerettünk volna 80 ezret fizetni albit, mert a hitel kevesebbe kerül... Egyedül meg 170 ezerből nem sokra haladtam volna. 35 ezer még tök jó, azzal bevállaltam volna egyedül is. 57 ezret fizettünk összesen az albiba rezsivel együtt. Szóval az egyedül is vállalhatóbb. Egyedül lakni... Vannak előnyei, meg hátrányai. Én nem bírom a magányt tartósan. De egy rossz környezetben sem volt jó lakni anyósoméknál. Így, hogy azt megtapasztaltam, inkább egyedül akkor már. De egyébként nem laknék a saját szüleimmel sem már tartósan, mert annyira másképp csinaljuk a dolgokat meg más az életritmus, hogy neeem... Semmi szavam nem lenne mert az ő házuk és ez így van ezt nem is vitattam sosem. Lenne ott vita egy idő után. De szerencsére tudtunk venni igaz hitelre, de saját pénzen felújítottuk egy részét már. Folyamatban vagyunk. De nagyon kell spórolni. Folyamatosan a spórolás van.

Ketten sokkal könyebb az nyilvánvaló. Egyedül pedig keresni kell a megfizethető lehetőséget, ha otthon nincs tovább maradás.

Nálunk így alakult...

Én elkoltoztem albérletbe a párommal és onnan gyujtottunk önerőre. Nyilván ketten könnyebb, de ha nincs párod is el tudsz költözni most szerintem.

Rengeteg pici garzon van, ami sokkal olcsóbb, mint egy normális nagyságú albi. Vagy csak szobát bérelni is lehet.

Nem kell szerintem mindenáron spórolni, igenis fontos a lelki egészséged is. Ha nem érzed jól magad ennyi idősen otthon, akkor költözz külön. Élni is kell, nem csak kuporgatni szerintem.

Nekünk azóta összejött a saját ingatlan is, hitellel. Később, mintha otthon éltünk volna, de nem érdekes. Megerte külön költözni, onallosodni.

Ráadásul sok tapasztalatot szereztünk, ami jól jött a vásárláskor majd. Nem bántam meg az albis éveket abszolút.

De tényleg okosan kell választani albit, hogy minél olcsóbb legyen. Nem tudom melyik városban élsz és mik a lehetőségek ott. Mi egy kicsi galériás airnb szerű "lyukban" kezdtük. Olcsó volt albihoz képest és csak mi voltunk. Megerte.