Húszon,harminc évesek éltek még együtt szülővel,mert nem tudtok házat venni? Hogy bírjátok?

25 vagyok és baromi peches munkahely téren...

Ez egy hosszabb sztori

A lényeg hogy mikor lett volna egy biztosnak hitt, jól fizető munkám amit szerettem, kitalálták ezt a nevetséges koronavírus pánikot és odalett a munkám és minden célunk a férjemmel amit szépen elterveztünk. Jövőre akartunk házat venni és költözni de erre most évekig nem kerülhet sor. 3 hónapja vagyok munkanélküli és félő amíg tart ez az egész hiszti a vírus miatt nem is lesz munkám.

Az hogy nem tudunk elköltözni a szülőktől, nem élhetjük a saját kis életünket, nem lehet babánk egy jó ideig, baromira megvisel de már voltam 2x munkanélküli hónapokig, voltam emiatt depressziós és most mégnehezebb tartani magam hogy ne zuhanjak meg teljesen a fenti okok miatt.

De közben iszonyatosan hálás vagyok a szüleimnek és mamámnak hogy támogatnak minket. Úgy volt hogy azt a pénzt amit albérletbe dobnánk ki, azt félrerakjuk és ennyivel kevesebb hitelt kell felvenni. De a nincsből nem tudunk félretenni...

Rosszul viselem... Nagyon rosszul.

Jóban van férjem a szüleimmel, viták mindenhol vannak de igazán szeretjük és támogatjuk egymást, nem szólnak bele a dolgainkba, de azért mégis más mintha saját otthonunk lenne.

Belegondolok hogy ők ebben a korban már, sőt a velem egykorúak már gyereket nevelnek, saját otthonuk és biztos munkahelyük van. Én meg folyamatosan csak kapom a pofonokat az élettől és mikor teszek egy lépést előre, az élet hátra lök kettőt...

Ráadásul ott van bátyám aki egy életképtelen ember volt mindig is, most várják az első babát, van egy házuk és folyton szerencsések mindenben. De egy villanykörtét képtelen egyedül becsavarni. Nem vagyok féltekeny mielőtt hozzám vágja valaki, örülök a boldogságuknak és nem fosztanám meg őket ettől, csak baromi igazságtalan az élet...

Én 20 évesen költöztem el a párommal saját lakásba, azóta azt eladtuk és jelenleg albérletben vagyunk, jövőre vesszük meg a sajátot ismét.

Én nem bírtam otthon már, alapból nem volt valami nagy a lakás, voltak testvéreim, nem volt rendesen külön szoba stb, ezért az elköltözést láttam a legjobbnak. Jelenleg 23 éves vagyok és a lakás eladás után sem akartam volna hazamenni, a párom sem igazán, mert mindkettőnknek javult a kapcsolata a szüleivel, amióta nem egy helyen lakunk, szóval inkább bevállaltuk az albérletet erre az egy évre.

Én 24 éves koromig bírtam. Konkrétan mindenbe beleszóltak. Mikor eszek, hova megyek... stb

Azt páromhoz költöztem,1 évig albérletben laktunk. Majd hitel+önerőből vettünk egy házat.