Mi lesz ha a családomban mindenki elhalálozik és egyedül maradok?
19:18
Éppen elég az a pár sor,amit leírt.Amilyen a stílusa.Lelkileg-érzelmileg ő még egy gyerek,nem egy 23 évey felnőtt nő!Nem véletlen írta neki valaki,hogy fel kellene nőni!Anno nekem is mondták,igazuk volt,és sikerült is!Nem kell támogatnia a gyerekes hisztériáját!!!
26 voltam, amikor anyám meghalt. Csak apám maradt, de rá nem nagyon lehetett számítani, az elkövetkező 10 évben nem dolgozott.
Itt maradtam a nagy házban. Legjobb lett volna eladni, de több okból sem tettem: 1. A kutyáim miatt szükségem volt a kertes házra és nagyon jó szomszédaim voltak.
2. Apám elherdálta volna eladás után a fele ház árát.
Maradt az, hogy 26 évesen fenn kellett tartanom a 168 nm-t és gondoskodnom a kutyáimról.
Az elkövetkező 17 évem erről szólt lényegében.
Egyedül erre képtelen lettem volna, emiatt bele kellett mennem olyan kapcsolatba, amiben nem voltam boldog és nem voltam szerelmes. Kiléptem belőle, lettem szerelmes és boldog is, de ha anyagilag megtehettem volna, abból is kiléptem volna 1,5 év után, mert rájöttem, hogy a párom nem igazán szerelmes.
A legjobb egy kicsi ház lett volna a kutyáimmal. De a ház feléből nekem nem futotta volna kertes házra.
Így hát maradtam boldogtalanabbnál boldogtalanabb kapcsolatokban.
Szia kérdező! En is 23 eves es rengetegszer gondolok arra, hogy mi lesz ha meghalnak a szüleim. Borzasztó erzes, bar nekem "könnyebb", mert van 4 testverem. Tolts velük sok, minőségi idot.addig ne is szomorkodj meg elnek ❤️❤️❤️
Utalkozoknak : en dolgozom, van eletem, baratom,de anyam halalan soha a budos eletemben nem tudnek tullepni, mamam mar meghalt eleg regota, es nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Nem minden a penz korul forog. Mi az, hogy "tetje" van? Mibol gondolja barki is, hogy nem dolgozik szegény? Soha nem ertettem, hogy tud valaki olyan gyorsan tullepni egy szerette halalan. Szerintem ez full embertelen
Megértelek kérdező. Én anyukád korú vagyok, de mégis nagyon nehéz azon túl lépnem, hogy az utóbbi 10 évben elvesztettem anyukámat, apukámat, férjemet. Csak az egyszem fiam maradt, egyke vagyok én is, apám is az volt, anyukám testvérének nem született gyereke, így még unokatestvérem sincs. Nem akaszkodom a fiamra, ő házas már, külön is élünk, de a szívem mélyén borzasztóan féltem őt. Nem önzőségből és nem azért, mert gyerekként gondolkodom, amivel téged egyesek itt vádolnak. Megvan a saját életem, de néha bizony elfog a szorongás.
Neked én is azt kívánom, hogy találj párt magadnak, alapíts családot, éld az életed, s szeresd anyukádat és a nagyidat amíg még lehet.
Köszi mindenkinek!
Nos hogy tisztában legyetek. Dolgozom, fizetem a csekkeket, főzni tudok, itthoni feladataimat elintézem. Nem vagyok életképtelen, nem tudom miből szűrted le. Csak nagyon félek a magánytól és hogy mit hoz ajövő. Családi légkörben voltam mindig a 23 életévem alatt, de etz alatt eprsze megtanultam önállósodni is. Voltak lejtők az életemben, de mindig talptra álltam. Az meg hogy valakik itt hipp hopp túl tették magukat szerettk halálán, hát egészségkre. Nem mindenki egyforma, és nem mindenki tudja
feldolgozni egyszerűen. a normális válaszolóknak nagoyn köszönöm a kommenteket, próbálok a jelenben élni, de nehéz néha. Annyi sok szeretet adtak és ezt nehéz lesz elfelejteni egyszer ha eljön az ideje!
19:09: lepontozzátok a halhatatlanság lehetőségét, a tudomány fejlődésébe vetett bizalmat?
Legyetek már kicsit szélesebb látókörűek...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!