Miért van ez az érzés?

Szerintem egyszerűen felnőttél... Hasonlón mentem át én is, ugyan én ismertem őt, de évente maximum egyszer, karácsonykor a kapuban adott vmi sz*rt... egy ideig várva vártam a karácsonyokat, aztán "felálzadtam" és mindenkinek mondogattam, sőt úgy is éreztem h erre sincs szükségem, nem hiányzik, nem akarok vele kapcsolatot tartani, és ugy egyáltalán leszarom... aztán egyik karácsonyra kaptam tőle egy plüss kutyát (voltam már vagy 16-17 éves, de mindig szerettem a plüssöket:) ) és rá nem sokkal valaki felhozott vmit, hogy aput hívjam fel már nem is emélékszem mi volt.... Csak azt tudom hogy nagyon kiborultam, és aztán egész este öleltem a kutyust és sírtam (18 évesen, szégyen nem szégyen...)

Azthiszem ott jött ki 18 év apahiánya. aztán úgy gondoltam mire várjak, mit vezsíthetek, keresni fogom. de vhogy nem bírtam, és egyszer utána anyu mondta apunak h kiborultam miatta. nem hitte el, és felhívott hogy beszéljünk. elmentünk, és beszéltünk. Elég züllött alak szegény, de az apám. Azóta 8kb egy éve) egy hónapban legalább egyzser bezsélünk, ez nálunk nagy haladás, és e-mailben tartjuk a kapcsolatot...

ezt most csak azért írtam le, mert úgy látszik hasonló a szituáció, és bár nem írtad hány éves vagy, tanulj a hibámból... keresd fel, és mondd el neki hogyhiányzik neked. Hidd el, én sem gondoltam hogy bármi eredményre vezet, de igen. Próbáld meg megkeresni és beszélj vele... A legrosszabb ami történhet hogy azt mondja nem akar látni...ez a leg radikálisabb. ÉS akkor mi lesz? rossz lesz, nagyon rossz. egy-két honapig is akár, de az életed nem fog változni, és legalább lezártnak tudod, és tudni fogod, te mindent megtettél...

Az érzésed természetes, az apád hiányzik... előbb utóbb minden elvált szülő gyermekénél jelentkezik...