Beszéljek vele/írjak neki arról, hogy miket hallottam vissza? Ezen tényleg ennyire meg kell sértődni?!

Férjemmel nagy állatbolondok vagyunk, a rokonok, barátok szoktak is viccelődni azzal, hogyha meghalnak majd, remélik nálunk élő állatként születnek újjá.

Unokatesómnak van egy (nagytestű) kutyája, aki a mindene. Tényleg gyerekeként szereti, viszi magával mindenhová, a kocsijában hátul méretre vágott Dormeo matrac van a kutyának, hogy kényelmesen legyen. Szóval a kutya 1-2 óránál tovább sosincs egyedül, de az is ritka. Most utazik majd el ősz végén 3 hétre, a kutya itthon marad. Megkért, hogy vigyázzunk majd rá. Én pedig ezt finoman elutasítottam... Azért, mert nála a kutyavigyázás nem az, hogy megyek reggel-este, megetetem és játszok vele kicsit. Hanem reggel menjek el a kutyáért, hozzam el magunkhoz (mert ugye a kutya utál egyedül lenni), egész nap figyeljem, foglalkozzak vele, vigyem el 3-szor sétálni. Nekünk itthon van 2 cicánk, akik az idegen kutyáktól rettegnek, erre unokatesóm annyit mondott, hogy "amúgy nem szokta a macskákat bántani, 4 év alatt hármat ölt meg csak, de azt is játékból", meg hogy úgyis elszaladnak előle, ha látják a kertben (kinti-benti cicák, amikor jó az idő, szívesen fekszenek ki a teraszra). Hát köszi... Aztán ha nem, két macskával kevesebb?!

Ráadásul itthon vagyok egy most 2 hetes csecsemővel... Oké, hogy ez novemberben lesz aktuális, de nem hiszem, hogy akkor lenne napi 8-10 órám arra, hogy kutyázzak. A férjem meg kora reggeltől késő délutánig dolgozik, úton van.

Szóval írtam neki, hogy inkább kérjen meg mást, mert nekünk ez most nagyon nem fér bele az életünkbe. Tett egy flegma megjegyzést, amire nem reagáltam, majd rá két nap múlva felhívott, hogy sajnálja hogy ennyire túlreagálta és bocsánatot kér, meg hogy nem-e gondoltam meg magam, mert senki más nem tudna ennyit a kutyával lenni, a többiek csak elmennének reggel és délután hozzá, amúgy meg egyedül lenne és ezt nem szeretné. Mondtam, hogy biztosan nem fog ez változni, főleg a viselkedése után, amit azért kaptam, mert nemet mertem mondani.

Aztán most jöttek rokonok babalátogatóba, és megjegyzi az egyikőjük, hogy hallja most én lettem az ellenség és ne tudjam meg, hogy milyen csúnyán beszélt rólam az unokatesóm, mintha minimum embert öltem volna. Ma meg egy barátnőm meséli, hogy tegnap voltak egy baráti összejövetelen, ott volt az unokatesóm is és többen kérdezték, hogy hogy vagyunk, látta-e már a babát, stb. Mire mondta, hogy nem tud rólunk semmit, de nem is érdekli, mi van velünk, mert összevesztünk. Kérdezték, hogy miért, mi történt és mondta, hogy ÉN cserben hagytam és nem akarok a kutyájára vigyázni.