Jogos a kiborulásom vagy csak túl reagálom az egészet?

A páromnak előző házasságából született egy lánya aki most 18 éves. Bő másfél-két órára lakunk tőlük de a sok munka miatt már egy hónapja kb nem találkoztak. A lány most kitalálta hogy az apja menjen le hozzájuk mivel már hiányzik neki amit én meg is értek de szerintem a férjemnek már semmi keresni valója nincs a volt anyósa és felesége házában. Ezt szóvá is tettem neki amiből lett egy hatalmas veszekedés és az jött ki az egészből hogy elege van belőlem...Egyedül nagyon nem szeretném el engedni hozzájuk ezért fel vetettem hogy vele megyek mire azt a választ kaptam hogy azt nem lehet na és ekkor merült fel bennem a kérdés hogy miért is nem?

Utólag kiderült hogy többször volt már náluk a tudtom nélkül állítólag mindig a lány miatt...viszont úgy érezem emögött több is lehet. Valamelyik nap volt a gyermek anyjának névnapja és hallottam ahogy telefonon beszélnek szóval tartják a kapcsolatot ami számomra furcsa tekintve hogy már 10 éve külön vannak...Nekem nincs gyerekem és sosem voltam még házas szóval lehetséges hogy csak túl aggódom az egészet?