Jogos a kiborulásom, vagy tényleg túlreagálom? Így hogy engedjem vele/velük bárhová a picit?

7 hónapos a lányunk. A vőlegényem odavan a sebességért, az autókért, motorokért. Mindig is jó autói, motorjai voltak és rengeteg bírságot kap a mai napig, kb. a sebességkorlátozásokat mintha nem is látná. Meg azt mondja, hogy az olyan autók nem azért vannak, hogy lassan menjen velük az ember.

A lányunk mostanában napközben néha csak az autóban alszik el és tegnap elvitték a keresztapukájával, hogy elaltatják az autóban (csak úgy sikerül, hogyha megyünk közben). Elmentek, aztán kapok egy videót, amiben látom, hogy 170 km/h-val mennek, a pici pedig hátul alszik (az alkalmazáson van ilyen mérő, hogyha kocsiban vagyunk és csinálunk képet/videót, láthatjuk, mennyivel megyünk).

Szerintük én túlreagálom, nem kell így kiakadni (kicsit ordítoztam, pedig nem szokásom)... Mondtam, hogy ezután fogalmam sincs, hogy engedjem el akár az utca végéig is vele, mert ki tudja, hogy akkor mi jut eszébe.

Nem vagyok olyan anyuka, aki burokban akarná nevelni a gyereket, mert rábízom másokra, törődök magammal és a párommal is, rengeteg a programunk, gyakran járunk össze a barátokkal, szóval tényleg nem az a típus vagyok, aki a négy fal között ül, mert "jaj a baba". De könyörgöm, ha minden áron száguldozni akar, azt ne úgy tegye már, hogy a pár hónapos lányunk ott alszik mögötte. És tuti, hogy ez nem az első alkalom volt...

Viszont ma anyáéknál voltunk családi ebéden és ott két embertől is megkaptam, hogy azért ne viselkedjek úgy, mintha a gyereket kitette volna az út közepére, vagy elhagyta volna...

De így is annyi balesetről hallunk, olvasunk, nem akarom egyszer azt nézni a hírekben, hogy ők baleseteztek valakivel, vagy borultak fel.

Csak most teljesen elbizonytalanodtam, hogy én reagálom esetleg túl.