Rajtam kívül van még más is, aki férfi nélkül képzeli el az életét? Nem akar házasságot, gyerekeket csak jó munkát, nyugalmat és jó keresetet.

19:53-as

A csinos,rendes,értelmes lányoknak nem a szélhámos bunkók kellenek!Lehet,hogy a csinos,rendes,értelmes lányok nem úgy néznek ki,mint Bódi Szilvi,hanem visszafogodtan szépek és ők is amiatt vannak elkeseredve,hogy így nem kellenek a férfiaknak.

Válts taktikát.Szólíts le egyszer egy olnya lányt,aki nem vinnél azonnal ágyba,de kellemes a külseje.Persze ne a diszkóban a színpad mellett összecsuklott részegek között keresd.

Kérdező: szomorú,amiket írsz!Megértem,hogy a bizalom nagyon fontos és nagyon nehéz valakiben megbízni és ezzel védtelenné tenni magunkat,de ha nem tesszük,akkor nem csak a csalódás kerül el,hanem a boldogság is.

Azért remélem,hogy ez csak egy borús korszakod!

Én is így képzelem el. 26 éves nő vagyok, de a párkapcsolatot kihagynám és a gyerekszülést is. A szex magamnak megoldott mint eddig is.

Szeretem a szabadságot. Nem szeretnék egész életemben kényszerből kötöttségben élni és szolgálgatni más igényét. Mert erről szól egy nő élete.

Ha esetleg jönne egy férfi aki érdemes lenne egy normális életre és rendes, megbítható lenne, lehet megváltoztatnám a véleményemet, de mostanáig ez a helyzet.

A nőknek ez egyedülálló lét a kedvezőbb. +egy gázspray:)

Második vagyok, és nem értem, miért lettem lepontozva. Mint írtam, nem ítélem el azt, aki nem akar kapcsolatot és/vagy gyereket. Én azonban akartam, mert megtaláltam azt a pasit, akivel szeretjük egymást. Nem házicselédnek, vagy gyerekgyártónak kellek neki, hanem társnak. Nem korlátoz semmiben, dolgozom, gyakran járok nélküle programokra, találkozom férfibarátokkal, simán elvonulhatok egy-két hétre alkotni, stb. Ez vice versa is így működik. A boldogság nem elvesz az emberből, hanem hozzáad. Nem pasizok mellette, mert én csak szerelemből tudok szexelni, az meg adott, tehát ez sem korlátozás, vagy kényszer. Nem hiszem, hogy akkor szabadabb lennék, ha magányosan masztiznék itthon, a macskáimnak gügyöknék, vagy elkeseredett vénasszonyként az ablak előtt labdázó gyerekeket csesztetném. Az ember társas lény, ez a génjenkbe van kódolva. Az mitől szabad, aki kiábrándult, magányos, elkeseredett? Nem egy másik ember korlátoz minket, hanem a saját, negatív érzéseink. Mint mondtam, a húszas éveim elején pár nagy csalódás után én is így gondolkoztam, de azután rájöttem, hogy azért, mert néhány pasi s.ggfej, még nem mindegyik az. Ugyanígy a nőkre sem szabad általánosítani.

37/N