Felnőttként hazaköltözni?
Akiknek az utóbbi időben (akár vírus miatt,akár más okból kifolyólag) haza kellett költözni, hogyan élitek ezt meg?
Mennyire nehéz, vagy éppen jó, hogy megint otthon vagytok?
Könnyű felvenni az otthoni ritmust?
Bunkóság lepontozni, hogy érdekel, hova akár költözni.
Remélem örülök, hogy alapvető kommunikációval sem vagytok képesek foglalkozni.
Bárhova költözöl, ha nem másokat bántasz azért, mert pontosan meg akarnak érteni, akkor te SEMMILYEN KÖZÖSSÉGBE nem vagy való és ne költözz sehova.
A gyerekem saját lakásában él, viszonylag jól keres. Ha munka nélkül maradna mivel Budapesten él, bizonyára -programozóként-azonnal találna másikat.Ismerve Őt addig menne amíg nem találna.
Nem éli fel a fizetését, van tartaléka. Mindenből lehet spórolni, mi is így éltünk, ezt szokta meg.
Hétvégére gyakran hazajön, tehát a saját élettere itthon is megvan.
Ha úgy adódna,hogy bármi miatt haza kellene költöznie természetesen tudomásul venném,és maradhatna amíg szükséges.
Nekem is volt az életemben olyan időszak amikor fiatalon, a férjem halála után, kisgyerekkel maradtam egyedül. Csak a legszükségesebbre költöttem, a többit megfontoltam, így megéltünk. A szüleim felajánlották a lehetőséget de nem költöztem haza.
A kényszer viszont más, és egy szülőnek segítenie kell a gyerekén, ahogy ezt viszont is elvárhatja.
A haza az a alapesetben a szülői házat jelenti ...
Sajnos sokan kerülhetnek ilyen helyzetbe,Enis haza kenyszerultem a lanyommal. Patthelyzet mert a városban ahol éltem azért nem tudtam munkát vállalni mert nem volt aki vigyázzon rá az óvodát meg már 3 fél 4 közt bezárják. Csak ő maradt volna ott negyed 6ig....
Hazajöttünk itt anyukám tudna vigyázni rá és segíteni de itt meg nincs munka.... még egy takarítói állás sincs, ezt csak példaként írom.
Sok türelem kell az biztos én nagyon hálás vagyok anyukámnak,hogy befogadott mindenben segítek neki.
A szülői ház udvarán van egy kis ház ahol sokáig a nagymamám lakott. Amikor ő meghalt még otthon éltem, és már akkor gondolkoztam rajta hogy oda becuccolok mert mégis külön élhetek, fűtésen kívül a rezsi közös lenne amivel azért lehet spórolni. De akkor mégis elköltöztem 90% ban a munkám miatt mert messze volt stb...
De mivel bejött ez a járvány meg persze a válság így a munkám elvesztettem. Mivel albérletben voltam és a kilátások elég rosszak voltak így inkább hazacuccoltam mielőtt teljesen tönkrementem volna anyagilag, nem akartam minden maradék tartalékomat felélni.
Akkor döntöttem el hogy hazacuccolok ameddig össze nem szedem magam. Haza is mentem, bekerültem a kis házba ami úgy is csak üresen állt. Lényegében külön életem van, nem zavarjuk egymást, nem szólunk bele egymás dolgába. Szerencsére már van állásom, igaz hogy fuvarozok kis teher autóval de egy jóbarátom ezt tudta ajánlani én meg éltem vele mert más nem igen volt, fizetés nem olyan rossz. Ez nálam csak átmeneti ameddig vége nem lesz ennek az egész covid hülyeségnek meg nem állnak helyre a dolgok. Én jelenleg úgy tervezem hogy ebbe az évbe már nem költözök csak akkor ha olyan állás lehetőség jön ami miatt megérné elköltözni de erre egyenlőre pici esélyt látok.
Spórolni így könnyebb nekem, meg sok minden más is.
Te orvos vagy, hogy ezt meg tudod így állapítani, vagy végzett pszichológus? Netán csak más dolgaiban látod bele a saját helyzeted, amiről olvastál egy wiki cikket?
Nehogy már ennyiből diagnosztikát állíts ki!
17
Ez divat már egy ideje, külön társaságuk is van a nárcisztikus(nak mondott) szülők gyerekeinek.
Ismerek egy hölgyet, aki másról sem beszél.
Már több mint 5 éve megy ez a fajta viselkedés a szüleim részéről (először: meg lettem szégyenítve rokonaim, testvérem barátnője előtt, sőt az idegen emberek előtt is, amikor együtt voltunk nyaralni Balaton környékén 5 éve, azóta nem akarok velük nyaralni együtt
másodszor: mindig ők a szentek attól függetlenül, mennyire bántottak engem lelkileg
Harmadszor: normálisan érvelni saját magadért nem lehet, mert ők fognak megsértődni, és még ők vannak kiakadva, amiért mered megvédeni saját magad
Negyedszer: először kérdez/kér valamit (pl.: “rendezd úgy a könyveket a polcon, ahogy jól esik neked”), megcsinálod, később ő megnézi, és úgy rendezi be később a könyveket, ahogy neki tetszik anélkül, hogy megkérdezett volna a példa alapján, azonkívül is bármilyen témában csak neki lehet igaza
Ha van még rajtam kívül ehhez hasonló helyzetben, akkor sorolhatja a többit)
Akkor kezdtem el utána olvasni, amikor már miattuk majdnem teljes depresszióban voltam és csekély önbizalommal rendelkeztem, ekkor jöttem rá, hogy a szüleim nárcisztikusak, és nem vagyok selejt a világnak.
19
Elkényeztetett, unatkozó emberek nyavalygása. "MAJDNEM teljes depresszióban", "csekély önbizalommal", stb
Jó kereseti forrás vagytok az alja pszichológusoknak.
Szörnyű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!